Mint Samu is írta, 76-ban főiskolások voltunk, első-, illetve másodévesek, attól függ, hogy az év melyik felét nézzük. De az érdekesebb az első év utáni szakmai gyakorlat volt. Én az akkori SZOT-iskolába kerültem, ami nyáron is üzemelt, szállodaként, többszáz adagos konyhával. A főiskolás gyakornokokat simán konyhai segédmunkásnak használták, így utólag azt mondhatom, kárunkra nem vált. Nekem sikerült szert tenni egy önálló feladatra is, én tehettem el mindennap az ételmintákat, szerettem pepecselni vele. Néha azért eszükbe jutott, hogy törődni is kellene velünk, és megmutatni valamit a szakmából, hát ez nem mindig jött be.
Mert azzal még nem volt gond, hogy egy szép júlusi reggelen meglepetésként kivittek a vágóhídra (nem, nem krimi következik), szépen elvoltam hátul a zárt furgonban, egy ládán üldögélve, bár ennél valószínűleg a rabokat is komfortosabban szállítják. A vágóhíd látványa sem sokkolt különösebben, nyilván szerencsés adottságaim vannak (meg már jártunk ott üzemlátogatáson korábban). Még akkor se fogtam föl a helyzet súlyosságát, amikor a sok egyéb húsféle mellett vettünk 60 kiló pacalt is. Aztán hazaútban is bezártak hátra, de már a húsokkal és főként a pacallal együtt. Akkor már kánikulai nyári délelőtt volt, és azt hittem, sose érünk át a városon. Meg azt, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Jött.
Alig hevertem ki az utat, beállítottak pacalt fölvágni szép, ujjnyi csíkokra. Aki már látta a pacalt, azt a randa, fehér, szivacsos frottírtörülközőt pörkölt előtti állapotában, az el tudja képzelni, mit éltem át!
Mindenki tudja, hogy az én háztartásomban (szinte) bármit kérhet: harminc palacsintát gondolkodás nélkül sütök, hajlandó vagyok az ananászos csirketortára is, csak egy ételt nem szabad szóba hozni se! Ide pacal még be nem tette a lábát az életben! Szerintem nem is tudják, hogy ehető :)
És ne is tessék kommentekben meggyőzni róla :)
9 megjegyzés:
Bocsánat, én csak azt szeretném mondani, hogy utálom a pacalt. Nézni nyersen vagy főzve,elképzelni, hogy lenyelem, na neee. Minden részvétem a vendéglátós kislányoké.:)
Csatlakozom Akimotóhoz :)
Nagyon köszönöm a szívből fakadó együttérzést :)
Szörnyű!!!!! Maga a pacal is, meg az is, hogy Téged köteleztek a fölszeletelésre. Ezt a krimit nem is tudtam eddig.
Na és az, hogy zárt furgonban kellett utazgatnod, hát az egyenesen kegyetlenség. Micsoda ötlet! És a többi ott lévő főiskolásnak nem kellett mennie a vágóhídra? Csak Neked? Miért?
Mert akkor én voltam épp a reggeles. Talán hárman voltunk összesen ott gyakorlatosok, változó műszakbeosztásban.
Hát, ezt a műszakot jól kifogtad, Te szegény! :-((
Életemben egyszer ettem pacalt, de az nagyon finom volt. Igaz, én a tintahalért is bomlok.
A furgont a húsokkal viszont nem irigylem, de most eszembe jutott róla egy Greenaway film: A szakács, a tolvaj, a feleség, meg a szeretője. Abban van egy jelenet, hogy a szeretőknek egy bomló hússal teli teherautóban kell elrejtőzniük.
Én se lennék képes a pacalt megkóstolni, pedig a férjem korábban többször csinált magának!
Megjegyzés küldése