Sajnos olyan dolgok történtek velem az elmúlt pár hónapban (és történnek még folyamatosan), ami képtelenné tesz arra, hogy postoljak... egyszerűen nem tudom összerakni a gondolatokat, a mondatokat, és nem tudom leírni, mert a gondolataim most máshol járnak...
az életem egy egymillió darabos puzzle, ami szanaszét hullott... és próbálom összerakni... egyelőre sikertelenül... nem találom a kiutat a labirintusból...
azért vagyok... és elvagyok... aránylag jól vagyok...
ha végre sikerül valamennyire egyenesbe jutnom, írni fogok ismét... sőt... ígérem, amit kihagytam, még oda is... mert történtek akkor is dolgok, amire most is szívesen emlékezem (vagy nem... de az is életem része)...
üdv pacemaker
5 megjegyzés:
Ha bármiben segíthetünk, bármi módon erőt adhatunk, csak szólj!!!
De az biztos, hogy szorítunk Neked, sikerüljön mielőbb a "puzzle".
(Annyi mindent kibírtál eddig is, annyiszor újra és újra összeszedted Magad, az életed, ez most is így lesz, ez nem vigasz, tudom, de tény...)
Köszönöm a biztatást, és nagyon jól esik...
sajnos úgy alakult a dolog, hogy a leglényegesebb dologban már csak a csoda segíthet...
azért, hogy ne rébuszokban beszéljek néhány morzsát elárulok... nem azért csak ennyit, mert "bezárkóztam", hanem megígértem, hogy nem publikálom az eseményeket... pedig volna mit...
a legdurvább az, hogy válás... amit soha nem akartam... most sem akarom...
erre már csak rájött a többi...
augusztus végén totálisan kiraboltak... elkábítottak valami vegyszerrel, és 3 óra múlva tértem magamhoz, úgy, hogy semmim se maradt, ami nálam volt (lap-top, telefon, pénztárca stb.)
most ott állok, hogy... szezon vége a Balatonon, állást keresek Budapesten (ami ez én koromban eléggé macerás)... olcsón bérelhető lakást keresek, ahol meghúzhatom magam, mert hazamenni nem tudok...
és egyedül maradtam... én, aki mindig társra, családra vágyott...
Persze, próbálom összevakarni magam... de nem lesz egyszerű...
Pacemaker, ha sikerült állást találnod,meg lakhatást, írj ide,ebbe a kommentblokkba, hogy megtudjuk, hol tartasz. Minden együttérzésem a tiéd.
Köszönöm!...
Reggel utazom Pestre egy hétre... van néhány barát, aki segít, ha tud... lakásban is, állásban is... azokat fogom végigjárni, amit ajánlanak... közben "gyerekezek"... hiszen imádom őket... főleg a legkisebbet (gondolom máshol is a legkisebb a kedvenc)...
és éjszaka szállodában alszom... mert otthon nem lehet...
Úgy látszik a neked kijelölt nem-mindennapi, költözésekkel és munkahelyváltásokkal tarka élet (a válásokról nem is szólva sajnos) folytatódik.. Annyiszor talpraálltál, hinned kell, most is sikerülni fog! Szoritok neked...
Megjegyzés küldése