Ma nőiszeszélyt sütöttem, amiről mindig Lila néni jut eszemben. Hogy valójában Lilla volt e, vagy Euália a személyigazolványa szerint,már soha nem tudom meg, a faluban mindenki Lila néninek hívta. A szülőházam melletti telek végében volt a régi tipusu parasztházuk:szoba, középen konyha, alul a kamra. A ház a Porostóra nézett. Ebben az egyetlen szobában nevelődött négy gyerek: három fiú és egy lány. Tizenéves kiskamaszként sokat jártam ide annak ellenére, hogy a veteményes kerten át és a kanális mentén, téli csúszós időben a drótkerítésben kapaszkodva tudtam őket megközelíteni, mert a mi kanális hidunkat apukám télire felszedte, nehogy elvigye a víz. Sokat játszottam főleg a fiúkkal, a legidősebb velem korú volt, de Lila néni, sőt az aranyszívű Balázs bácsi is leült közénk kártyázni, dominózni.
Náluk tanultam meg a kártyajátékokat: a hetest, a hatvanhatost, a máriást. Sajnos a három fiúból kettő még a szülők életében meghalt: egyik autóbalesetben, a másik szívrohamban. Amikor a szülők is utánuk mentek a temetőbe végleg , pár éven belül meghalt a harmadik fiú is rákban.
Náluk tanultam meg a kártyajátékokat: a hetest, a hatvanhatost, a máriást. Sajnos a három fiúból kettő még a szülők életében meghalt: egyik autóbalesetben, a másik szívrohamban. Amikor a szülők is utánuk mentek a temetőbe végleg , pár éven belül meghalt a harmadik fiú is rákban.
Szóval a nőiszeszély. Már alkonyodott azon a napon, mikor Lilanéni ecsetelte milyen finom sütemény ez. Süssön! Süssön !- kiabáltuk kórusban, s mivel a gyermekeinek ellentmondani soha nem tudott nyomban hozzá fogott a tészta elkészítéséhez. Ez egy élesztős kavart tészta , kelnie kell, az is idő, meg a kemencét is be kellett fűteni, nem volt akkor még villanysütő, gázsütő, talán még berakott tűzhelyen főztek akkoriban. Elég az hozzá, hogy jócskán bele mentünk az estébe, amikor kisült ez az addigra számomra nagyon megkívánt sütemény. / a rózsaszínre sűlt tésztát kivette a kemencéből , vastagon megkente baracklekvárral és cukorral, őrölt dióval keményre vert tojáshabot simított a tetejére, kicsit még visszarakta szárítani. / Ahogy készre sült azon melegen felvágta és már kínálta is nekünk. Ettük-faltuk nem egyet, nem kettőt, megettem én tán öt db-ot is.
Csomagolt anyuéknak és én a sötétben hazatapogatóztam a kerítés mentén. Lefekvés után aztán olyan rosszul lettem a melegen elfogyasztott édes süteménytől, hogy az ellenségemnek sem kívánom. Nem is sütöttem meg ezt a tésztát sokáig asszonyfejjel, azt gondolva én ezt nem szeretem. Most meg öreg fejjel a régi ízeket keresve ha ritkán is rákerül a sor.Mint a mai napon is. Mindenesetre megvárom, hogy kihűljön, addig meg sem kóstolom.
Lila nénit meg porában is áldja az Isten nem akart ő nekem rosszat, én voltam mohó.
Csomagolt anyuéknak és én a sötétben hazatapogatóztam a kerítés mentén. Lefekvés után aztán olyan rosszul lettem a melegen elfogyasztott édes süteménytől, hogy az ellenségemnek sem kívánom. Nem is sütöttem meg ezt a tésztát sokáig asszonyfejjel, azt gondolva én ezt nem szeretem. Most meg öreg fejjel a régi ízeket keresve ha ritkán is rákerül a sor.Mint a mai napon is. Mindenesetre megvárom, hogy kihűljön, addig meg sem kóstolom.
Lila nénit meg porában is áldja az Isten nem akart ő nekem rosszat, én voltam mohó.
2 megjegyzés:
Szépen feltámasztottad őket és a sütemények ízét is!
Így élnek tovább - az emlékeinkben.
Megjegyzés küldése