Ahogy az írásaitokat olvasgatom, nekem is eszembe jutnak ezek az ízek, kedvencek: Balaton-kocka, cukros tojássárgája (ma már nem merem), csöröge fánk, tócsni, sztrapacska.
Csak néhány nem kedvelt ételem volt. Többnyire a napköziből. Például a salátafőzelék. Édes-savanykás, benne a saláta mosogatórongyszerű.(bocs). Aztán a tojásleves. Úszkáltak benne a liszt nélkül összekevert tojás "izéi", amit nem tudtam lenyelni. Ezért kellett a forralt tejet is mindig leszűrni, mert utáltam a "fölét". Egyébként a tejet is csak kávéval, kakaóval tudom meginni, magában nem.
Édesanyám amellett hogy tanított, rengeteg társadalmi munkája is volt (többek között tánccsoport, analfabéta katonák tanítása), mi, hárman, hétvégén mindig kitett magáért a főzéssel. Remek vadast csinált, ahogy meg van írva, zsemlegombóccal. Rétest nyújtott, ilyenkor kizavart minket, mert idegesen csapkodta, ha elszakadt. Gombócot, fánkot, rakott tésztát. Ez utóbbi édes, dióval, mákkal, lekvárral, végül sütőben megsütve. Azóta se ettem. Finom húslevest marhából vagy csirkéből remekül készített. Imádtuk testvéreimmel a csirkelábat, sajnos csak kettő volt neki, ki kellett "érdemelni". A múltkor vettem is magamnak, kocsonyaalap lett belőle, remek volt. (Szép válogatott csirkelábat kaptam.)
Szerettük a tepsiben, héjában sült krumplit libazsírral, hagymával. Egy történet, amit sokat emlegettünk. Anyukám mindig felkarolta a fiatal kollégáit. Egyik nap jött a fiatalasszony, s mondja: "Piroskám, tepsis krumplit szeretnék csinálni vacsorára, mindenem van hozzá, csak krumplim nincs. Tudsz adni?"
Folytathatnám, de túl hosszú lesz. Majd olvasom a tiéteket, s nosztalgiázom!
Eszembe jutott még valami. Ismeritek a marcipánburgonyát? Gimiben azt csemegéztük. Nem is volt drága.
7 megjegyzés:
Ismerjük, És a pacsnit is.
:)
Ismerem én is (Vackor is említi krumpli néven), sőt úgy emlékszem, volt belőle kisburgonya és nagyburgonya is. Kakaóporban volt meghempergetve, szállt körülötte a kakaópor, amikor beleharaptunk. :)
A marcipánburgonya azonos a krumplicukorral, ami fehér volt? Ha igen, azt a fogorvosok imádták a legjobban:o), mert majd kitört (v. le is tört) az ember foga, annyira kemény volt, szopogatni meg macerás volt...
Nem . Kis marcipánbogyó volt, kissé amorf, kakaóba hempergetve. Krumplicukrot se láttam régóta.
N.ZSuzsa:Így igaz.
Ami meg a krumplicukrot illeti, egyszer eldobtuk, mert olyan kemény volt, hogy csak csorgott rá a nyálunk. Utóbb négyzetes réteg formájút lehetett kapni, mely szeletekre törhető volt. Az íze jottányit sem javult az elmúlt évtizedek alatt.
A pacsni nagyon finom volt! Mick! Az én gyerekkoromban, Óbudán volt egy maszek pék a Harrer Pál utcában. Pachingernek hívták. (Az ott akkor fogalom volt.) Mindig iszonyú hosszú sor kígyózott az üzlet előtt. Ott lehetett a legfinomabb pacsnit kapni. De a többi terméke is finom volt. Később, a 80-as évek elején egyszer egy kolléganőm a Belvárosban fölfedezte az egyik pékségben, hogy lehet ismét kapni pacsnit. Nagyon megörült neki, egyszer hozott is be, az irodába. De nem volt teljesen ugyanolyan, mint a régi időkben.
Nagyon finom volt még a régi sós stangli is!
Én is ettem olyan szögletes krumplicukrot gyerekkoromban. Tulajdonképpen nem volt jó.
Mik kerülnek elő: Sós stangli. Hát ez az! Régen is voltak izgalmas ennivalók. De ha már, akkor hadd írom ide a kandiscukor valóságát. Ez a nagyra nőtt kristálycukor szétvágta az ember szájpadlását, ha rágásával próbálkozott. Inkább csak szopogatásra való volt.
És a 603-as? névre hallgató hengercukorka?
No meg később a gömb rágógumik.
Hányféle cukrot varázsoltak elő a fekvő szögletes üvegeikből zörgő pléhkanállal az édességboltok eladói?
Megjegyzés küldése