Elszállt, különös esemény nélkül...

Nem volt emlékezetes esemény ebben az évben…

Jófiúként mentem az iskolába… nap, mint nap…

Na azért nem volt egy egyszerű osztály, amelyikbe jártam… oda járt Janikovszky Janó, Éva néni, az ismert írónő fia… Keszler Ági, az akkori ORI, később az operett színház igazgatójának a lánya… Báthory Kriszta, Lilu anyukája… Radocsay Anna (R. I.P.) a későbbi újságíró, és rádiós szerkesztő… Szokol Adri, a színész Peti nővére…

Na meg másik 25 roppant jó fej gyerek… aki nem lett ugyan később híres ember (vagy nem annak a gyereke-testvére-anyukája volt)… sokukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot… tavaly ősszel volt osztálytalálkozó… több, mint tízen ott voltunk… sőt, Mária néni, a tornatanárunk is eljött…

Szóval tanultam, és mellette edzésre jártam, hetente háromszor… hétvégén meccsek voltak… a KSI-ben fociztam… nyáron pedig elvittek minket Gyulára edzőtáborba…

A tanulással persze „lavíroztam”… hiszen ha rossz jegyet vittem haza (értsd: 3-ast, vagy rosszabbat), akkor kemény büntetésnek néztem elébe… a legenyhébb az volt, ha nem kaptam vacsorát… de pofon, sőt verés is előfordult (fakanállal „természetesen”… néha annyira, amíg el nem tört rajtam)… szerencsére elég jó tanuló voltam, így megúsztam havonta „csak” 2-3 veréssel… apám hangulatától függött a büntetés… ami egy egyesért halmozott volt… verés, plusz vacsora nélkül fekvés, plusz nem nézhetek TV-t két hétig…

Hogy mit kaptam születésnapomra, karácsonyra, nem emlékszem… nálunk az volt a „divat”, hogy amire szükségem volt (ruha, cipő, egyéb cucc), azt ilyenkor kaptam meg…

Arra emlékszem még ebből az évből, hogy egy kiadós verés után megszöktem otthonról… mivel sokat kirándultam annak idején a Szabadság-János hegyen… ismertem szinte minden ösvényt… arra vettem az utam… egy esővédő házikóban éjszakáztam, a Normafa közelében… másnap elmentem nagyanyámhoz, aki a Hűvösvölgyben lakott… apám ott akadt rám estefelé (akkoriban még nem volt telefon… de sejtette, hogy ott húzom meg magam)… nem tudnám megmondani, hazáig hány pofont kaptam… rendesen kék-zöld pofával mentem suliba másnap…

Kemény… úgy is mondhatnám… szilaj tartással neveltek… akkor megfogadtam, hogyha gyerekeim lesznek, soha nem bántom őket… amit igazán nehéz volt betartani… és őszintén megmondom, bizony néha elcsattant egy –egy pofon, vagy seggrepacsi, amikor igazán kihoztak a sodromból… de egyik srácom se kapott életében háromnál többször… és akkor se nagyon…