2011. július 13., szerda

Az új gazdasági mechanizmus (ÚGM) bevezetése előtti évről

Az 1965-ös évértékeléskor megemlékeztem, róla, hogy két beatmisét gyakoroltunk be. Ez egy hosszasabb folyamat volt, próbák egy kezdő ám lelkes kórusnak, és olykor zenészekkel együtt. A részleteket itt (is) hozom, hiszen előadásuk 1967-re esett.
Az év érdekes és jelentős eseménye volt az én életemben, és a magyar ifjúság egy meghatározott hányadának az életében, hogy megszületett két beat-mise, a húsvéti (67) és később a karácsonyi (68)
Az én életembe úgy csöppent bele a dolog, hogy egy késő esti órában váratlanul becsöngetett Széll Vince, és miután megkínáltam zsírosdeszkával, előadta, hogy tagokat toboroz beatmise énekléséhez. Mivel akkor már ismertem Sz. Imre képességeit, hamar kötélnek álltam. A próbák Tarjányi Tóth Ida lakásán folytak. Hallatlan amatőrizmussal és még hallatlanabb lelkesedéssel. A regnum alkotta a kórus magvát, és az idők során több parti született ebből a közös éneklésből. (Néhány kedves lány vonzódott hozzám is. Tücsi győzött.) A tételek az ordináriumot követték. A zenék mélyén egy-egy korabeli divatos sláger reminiszcenciái sejlettek föl. Akkoriban még mindnek ismertem az eredetijét. Ma azonban feledésbe mentek már ezek az ősképek. Pl. az Üdvözlégy, az egyik legsikeresebb szám szerkezetét én mutattam Imrének, mely persze nem vallási nóta, hanem eredetileg egy amerikai beatnóta volt: I Put A Spell On You, melyet nagyon szerettem az Omega együttestől hallgatni, játszani. De a többiek mélyén is ilyesmik húzódtak meg: pl. Beatles-slágert követ a Szent Magdolna című. Imre hallatlan invenciozitását dicséri, hogy ezeket úgy használta fel, hogy átírta a szükséges mértékig megtoldva saját ihletésével. Egyébként hogy mennyire általános jelenségről van szó, hadd említsek két példát. Ráakadtam egy Widele, wedele, hinterm Städele kezdetű sváb gyermekdalra, mely 1808-nál korábban keletkezett, s melyben felismerni vélem a Beethoven IX. szimfóniabeli örömóda, valamint a VII. szimfónia IV. tételének a csontvázát. Ugyanígy tagadhatatlan tény, hogy Erkel Himnusza is kísértetiesen hasonlít a német megfelelőjére, melyet Haydn komponált.
Visszatérve a beat-misékre hadd rögzítsem, hogy mindkét beat-mise forradalmi tett volt a maga idejében. A hivatalos kommunista politika teljes mellszélességgel támadta. A kék fényből ismert Szabó J. a Népszabadságban írt cikkében támadta meg ezt az egyházi kezdeményezést. Rettenetesen zavarta a hatalmat, ha valami nem tőlük indult, mert minden egyebet követniük, ellenőrizniük, értékelniük kellett. Az pedig időről időre sok munkába került.
A misékről írt cikkeim egyébként a jezsuita Távlatok különféle számaiban olvashatók.
Két regnumi tábor.
Tücsivel talán valamelyest már 1966-ban ismertük egymást. Az illegális RM kamasztáborát László Gábor vezette Bakonybél mellé. (Ezen valami oknál fogva részt vehetett későbbi anyósom is, aki szívesen játszott a gondolattal, mi lenne, ha én lennék az egyik veje.)
Hallatlan nagy energiáink voltak. Egy egésznapos kirándulás után dög fáradtan megvacsoráztunk, s bár zivatar keletkezett, zuhogott az eső, csapkodtak a villámok, mi mégis zseblámpákkal a kezünkben focizni kezdtünk. Végkimerülésig. Ugyanitt a sziesztázások alkalmával szívesen gitározgattam. A fürdést a tábor szélén folydogáló patakban oldottuk meg. Némi zuhatagot építve alakult egy kisebb medence. Egyik napon felkerekedtünk, és dög melegben átmentünk Herendre megnézni a porcelángyárat. Majd vissza gyalog a kánikulában. Volt oda-vissza kb. 50 km. Máskor Zircet kerestük fel apátságostul, arborétumostul. Vettünk egy zsák görögdinnyét, és a település határában egy ültő helyünkben elpusztítottuk a „gyümölcsöket”. Én egy napórát kezdtem ágakból kifaragni, összerakni. Mire vége lett a tábornak, elkészült a napóra is.
1967-ben Regéc mellett táboroztunk, ahol egy mise erejéig összetalálkozott a legény- és a leánycsapat. Kezdett a kölcsönös vonzódás kialakulni Tücsi között és énköztem. Voltak aztán még egyéb spontán találkozások is. Én a LOTTO Áruházban töltöttem kötelező főiskolás gyakornoki időmet, ahol a Röltex néhány tanulója is megjelent. Egyikük Tücsi volt. Alakulgattak a szálak, s bár a várható két éves sorkatonai behívásom miatt felmentést adtam T.-nek mindenfajta elköteleződés alól, kapcsolatunk megmaradt, annál is inkább, mivel a seregből hetente hazajártam mindkét évben.
Elismerem kissé csapongok most az időben előre-hátra, de az élet eseményei nem úgy sorakoznak egymás után évekre vágva, mint a vállalatok gazdasági évei, év végi hajrával és zárással. Ez volt az utolsó év egyébként, mely a tervlebontásos időszak végét jelentette. A főiskolán már az Új gazdasági mechanizmus elméletét tanultuk, hogy végezve belecsöppenjünk annak a valóságába.

2 megjegyzés:

rhumel írta...

Nem is volt ez olyan csapongó!:) Fiatalos lendületűnek mondanám, de hát ez stimmel is a szép, szövődős-zenélős-táboros-beat misés évedhez :)

mick írta...

Hát jó. És köszönöm.
PS.: Rég volt, szép volt, s azt hittem, hogy nyűhetetlen vagyok.
Ma már nem hiszem azt.