Nos az év első néhány hónapjában aprócska méretem ellenére elég sok fejfájást okoztam anyámnak. Pontosabban gyomorfájást. Addig-addig fájdítottam a gyomrát, amíg gyomorfekélyes nem lett, és gyakorlatilag őszibarackon meg rántottlevesen élt.
Októberben aztán vendégségbe mentek apám családjához Kővágószőlősre. A nagyanyám csak ránézett anyámra, és mondta, hogy a gyerek (ez voltam én) meg akar születni. Apám egy szavát sem hitte, hiszen novemberre vártak. Éjjel aztán kiderült, én mégiscsak meg akartam születni.
A szülészeti klinikán az ügyeletes doki egy picit kétségbeesett, amikor meglátta anyám hasának méretét, és konstatálta, hogy a hasméretből kiindulva ez egy elég kicsi gyerek lesz. Ezt persze megosztotta anyámmal is ...
Tényleg elég kicsi voltam, két kiló húsz deka. Apám szerint akkora voltam, mint egy kismacska, elfértem a tenyerében. Na azért ez erős túlzás. Apámnak sosem volt akkora tenyere.
Különben elég nagy feltűnést keltettem a klinikán, merthogy hajam az nem volt, viszont az egész testemet hófehér pihék borították, a fele fejem kutacsból állt (anyám), a körmeim pedig mind le voltak ragasztva, mert puhák voltak. Alien formájú kismacska. De életrevaló, az biztos, mert még az inkubátort is megúsztam. Úgy tapadtam anyám mellbimbóira, mintha el sem akarnám többet engedni, úgyhogy a dokik bátorítóan paskolták anyám kézfejét.
Apám nagyon örült. Második gyerek voltam, de elsőnek is lányt akart volna. Azért nem könnyítettem meg senki életét, szép koloratúrszoprán vinnyogásban nyomtam 24/7-ben. Nem hitték, hogy van ilyen. Szegény apám állítólag két hét után a kezébe vett, és azt mondta: 'Nagyon akartam, hogy megszüless kislányom, de hallgass már el egy kicsit, kérlek.' Viszont anyámnak új képessége fejlődött ki, két hónap után tudott állva aludni.
Aztán már 68 lett. Tavasz környékén elcsendesedtem.
7 megjegyzés:
Ez jó! Tömör, humoros, semmiképp se szétszórt -ezt nagyon irigylem:)-, tele világos, remek mondatokkal. No és nem mellesleg a kis történeted is nagyon élveztem. Kösz.
Van a csapattagok között másik koraszülött is. Megnőttetek, megokosodtatok, semmi nyoma az eredeti megpróbáltatásnak. Sőt, vicces, ahogy előadod. :)))
Szeretem a humoros hangját. Biztos sokan mondták már neked, hogy milyen jól írsz.
Az én fiam meg jó 10 napot váratott még magára, hogy kikönyörögjük! Igaz, így a 4,25 kg súlyával nem tűnt újszülöttnek. De a lányai... Csak a fele súlyt ütötték meg, s olyan kis (édes) "vakarcsoknak" tűntek emlékeimmel összevetve...
Köszönöm a kedvességetek. Humoros, tényleg. Az én egész gyerekkorom ilyen humoros volt így visszatekintve, pedig én komolyan vettem ám! Jó hisztis, szomorú kislány voltam, ilyen tragikus hősnő típus, csak hát a kis cingár formámmal (akkor!!!), meg a vattacukor fejemmel senki sem volt hajlandó a tragikát látni bennem. Hála az égnek! ::))
@akimoto: Ki volt még a társaságból koraszülött?
Nem emlékszem rá pontosan, melyik lány kettő közül. Biztosan jelentkezni fog.:)
Kedves Zé! Én is koraszülött voltam, ráadásul én is 2,20-szal születtem. Utána még le is fogytam 2,10-re. Szempillám, körmöm nem volt, állítólag nagyon csúnya voltam, amikor megszülettem. Egy ideig azt hitték, meg sem fogok maradni. (Mindez 1956-ban volt. Hol volt még akkor inkubátor meg hasonlók?!) Szerencsére egy remek gyerekorvosnő kezébe kerültem, nagyon jó, modern módszerei voltak, így azután elég hamar összeszedtem magam.
::)) Örülök, hogy Te is ideharcoltad magad az életre, Samu. Néha harcosnak kell lenni ebben a világban. :D
Megjegyzés küldése