versek éve

ÉVEK - SZÁMADÁS

Petőfit, Lermontovot
már túlélted.

Holnap Csokonai
és Attila évébe lépsz.

Innen már csak
egy sóhajtásnyira van
a krisztusi.

És még semmit se csináltál:

se forradalmat
se mélysodrú vihart
se bús-víg poétaságot
se kínnal kihordott új világot

Még semmit se csináltál!

De e szeretni-se-tudó-semmi miatt
harmincháromszor feszítetted meg magad.

(1975. január 8.)


AKKOR IS

Akárhányszor eltipornak
mindig felemel
a porból kinövő életáhitat

és látni tanítom újra
megvakított álmaimat

(1975. február 7.)

ILLUZIÓTLAN ILLUZIÓK

Forrást fakasztottál?
Csak szomjad volt sivatagi!
Tüzet varázsoltál?
Csak jégpáncélod olvadt meg!
Vihart támasztottál?
Csak némaságod lázadt fel!
Új világot hoztál?
Csak rozsdás kapud rángatod!
Fényerdőt ültettél?
Csak éjed álmodott Napot!
Másokat elértél?
Csak öncsomód bogozgatod!

Azt hitted, elég magadban hinni,
pedig e hittel csak magad csalod.

És mégsem hagyod el hited
Még ha hited el is hagyott.

(1975. február 16.)

OCSUDÁS

Zordul összerázott az a nyárutó
ősz elől tél elő magábafutó
visszavisz visszaűz tavasz hajnalán
meg nem tart s nem enged mindig visszaránt

Valami elveszett egy nyár-éjszakán
valami ami volt nem is volt talán

Áldjam vagy átkozzam azt az éjszakát
mely napot hazudott sugárzó csodát

Áldjam vagy átkozzam azt a nyárutót
azt az egyéjszakát a rügyfakasztót
elkésett tavaszom megcsúfolt fiát
őszeim teleim sáros bocskorát
ellopott éveim egypillanatát
virágzás idején bimbók parazsát
elveszett életem fagyott bimbaját
visszanyert halálom kopott csillagát

Áldjam vagy átkozzam ezt a hervadást
ezt a virágtalan virághullatást
ezt a benemváltott beteljesülést
ezt az elfelejtett-múlt-idézgetést

Valami elveszett egy nyáréjszakán
valami nem is volt nem is lesz talán

Azt keresem hát mi sosem lesz enyém
Csak tudnám mit meddig mért keresek én

(1975.február 28.)

LASSANKÉNT HELYÜKRE KERÜLNEK A DOLGOK

A sorsszerű csak a véletlen nagyzolása
a szerelem csak az ösztönök önigazolása
a barátság a küszöbre tett kegyelemkenyér

Lassanként helyükre kerülnek a dolgok

a múlt már múlt marad
és jelen van csak

Lassanként helyükre kerülnek a dolgok

"a nyár - az nyár"

(de lehet még tavasz

a fák újra rügyet bontanak)

(1975. március 5.)

PIRCHUSI GYŐZELEM

Tudok már
fénytől elvakítva
sötétben is látni

szárazon maradva
viharban megállni

a reményeket vesztve
célokat keresni

jövőt emlékezve
múltakat temetni

Azt hiszem
már nem félek
tőled
élet

(1975. május 23.)

VÁROK

Valami felismerésnek kellene most jönni.

De még csönd üli meg agyamat
S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek

Várok.
Csönd lesz tán szívemben is.

Szétnézek:
eltűnő kezed int
csukódó ajtók résein

Fülelek:
halkuló dalt hurcol a szél:
"nem úgy van most, mint volt rég..."

Álmodok:
de már vaskemény tényeket:
magasló falakat, szétpergő éveket.

Gondolkodni még nem tudok.

Agyamban csönd ütött tanyát
S szívemből még nem költözött el a lárma

Várok

valami
lehetetlen
harmóniára

(1975. július 11.)

FÖLFORDULT VILÁGOM

Az idő esernyőjét
kifordította a vihar

nyelébe kapaszkodva
zuhanok fölfele

míg nyakamba zúdul
a tegnapi vízözön

És lenyugszik a Föld
a Nap peremén

ahol élek én.

(1975.december 3.)

EZT IS- AZT IS

Ha rámhajol egy fatörzs büszke ága
s meg nem törik - enged
tudom: szeretnek

Ha dalra fakad
a kétségben a remény
vele dúdolok én

Ha örömömbe mar
az égő fájdalom -
együtt vállalom

Vállalom - mást úgyse tehetek:
Érintem a földet - s az eget.

(1975.december 3.)