Ballagó időben...

Sok minden eszembe jut a Ballagásról...

Ilyenek.

"A ballagás kifejezés a latin ’valetans’= búcsúzó szóból ered; a szokás pedig Selmecbányáról, ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati Akadémia hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák… kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól. Lassan az egész országban és minden iskolatípusban elterjedt a ballagás szokása; a XX. század elejére pedig általánossá vált. Az 1920-as években a Ballag már a vén diák kezdetű dalt felváltotta az Elmegyek, elmegyek… kezdetű magyar népdal… Szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat, a ballagás napján pedig az iskola zászlóját követve mennek végig a folyosókon vállukon egy kis tarisznyával, amelybe az alsóbb évesek pogácsát, sót, földet és aprópénzt tesznek és elhelyezik az iskola fényképét is.

Az 1950-es években betiltották a ballagási szokásokat. Ma már nemcsak a középiskolákban, hanem az általános iskolákban és az óvodákban is rendeznek ballagási ünnepségeket." / jelesnapok.oszk.hu/

A saját középiskolai (mert azért az az igazi) ballagásomat annyira nem vártam, mert az a négy együtt töltött év, ami nagyon jó volt, nagyon hamar elszállt... A ballagás napja azért nem is volt különösen jó érzés. Az azt megelőző nap viszont .... hát baromi jó volt. A ZÖLDNAP - persze az :)))) Csíkos pizsamába öltözötten, újságpapírból rabsapkát alkotva, rabcetliként a személyi számunkkal, bakancsban - surranóban vonultunk a Kodály úti kolitól - kicaplattunk Mecsekaljára, ahol aztán természetes többszöri névsorolvasást, számlálást követően fociztunk egy jót. És utána a Sétatéri KIOSZK árnyas gesztenyéi alatt söröztünk egy lazát... este pedig pár kedves tanárunknál szerenádoztunk. (És persze sokszor elénekeltük a Suli - buli című film Mericske Zoli által írt főzenéjét.

"Nem volt olyan rég/
Mikor együtt néztünk az égre/Soha nem felejtem el/A régi vidám időket!/
Emlékszel-e még/
Mindenki itt volt, szalad a réten/rohant az utcán, hogy el ne késsen/ha szól a csengő az osztályba érjen/s padtársának a fejére lépjen...")

...másnap pedig elballagtunk. Igazi május eleji kánikulai nap volt - rekkenő hőség - meghatottság is volt azért - vagy inkább zavartság. Talán ez volt. Azt tudtuk, hogy a padba együtt és így - sosem ülünk már be. VÉGE volt valaminek, egy szép korszaknak, a sok emléket pedig jól elraktuk akkor, azon a napon.

Sok minden eszembe jut a Ballagásról, ilyenek is:

/Ezt a postot pedig 2009. februárban írtam az Útilapu(m) - ba:

 Az elmúlt napokban kaptam az iwiw -en üzeneteket. Miszerint a volt középsulink tablóiból kiadnak egy könyvet. Továbbá, egy másik levélben a szerző - összeállító megkért, hogy amennyiben lehet, beszkennelve küldjem el neki a tablóképünket, mert ezidáig nincs meg. És az osztályunk nélkül nem történelem a történelem. Gondoltam segítek, és hipp - hopp küldöm. AHA! Nem volt meg sehol, és valami rossz ómennek éreztem ezt. Aztán egy kör e-mail a volt társaknak - 18 fős kis osztály volt ez, no és éppen két éve tartottunk is egy találkozót, ahol 16-an résztvettünk - könnyű egy ilyen problémát kezelni. És igen, Németországba szakadt Mártikánknak megvolt, pár több - ifjonckorunkban készült fotóval együtt elküldte. Én pedig tovább a könyv szerkesztőjének. Íme a mi osztálytablónk:

És akkor tegnap este teljesen véletlenül ránéztem az iwiw üzenőfalamra. A döbbenet lett úrrá rajtam és azóta is annak hatása alatt vagyok. Ezt, R.Cs. bejegyzését olvastam:

"Tisztelt Barátaim, volt Komarovosok!

Megrendülten tudatom Veletek, hogy gyerekkori barátom Hornyák József, mindenki HORIja tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket. Édesanyja szűk körben Február 11-én eltemette Kecskeméten. Nyugodjék Békében!" 
Kishori a fenti tablóképen az alsó sorban - jobbról a harmadik..." /

Mert a Ballagásban ez is benne van, benne kell lennie - az emlékezés..... a hosszú út pora.


Kiegészítés május negyedikén: 

Sok minden eszembe jut a Ballagásról - írtam fentebb.... 

Valami hiányzott még a képhez, mert kerestem egy rövid kis szösszenetet, amit Nagylányomnak írtam egy éjjel a ballagása előtti napokban és adtam oda neki, még a ballagása előtt... 
Megtaláltam és most ideraknám, mert így gondoltam ezt, akkor pár éve...
  

"Nagylányomnak

"Nehéz volt a szavakkal játszani,
Nehéz volt olyat mondani,
Ami kell, ami szép s amit szabad,
Valamit, ami örökre megmarad benned,
S talán bennem is. "

/Z.Nagy László/

...még nincs négy éve... most történt tegnapelőtt szinte. Izgatottan és sírósan vártad a napot. Akkor, pár héttel előtte jöttetek rá, hogy vége... nincs tovább. Ott nincs tovább, otthagyjátok azt a kis múltat, amit együtt éltetek meg nyolc éven át, s a jövőtök már máshol kezdődik.

Persze elkezdődött az a kis jövő is, ami majd megint múlttá válik. Nekem nagyon gyorsan elrohant. Nekem villanások voltak, Neked talán nem. Én melletted éltem meg, Te benne éltél. Tudom és Te is tudod, nem volt könnyű egyikünknek sem... és most két nap múlva újra eljön egy hasonló nap, elballagtok, nem fogod sajnálni most. Talán majd egyszer, évek múlva jössz rá, hogy igazán talán ez volt a négy legszebb éved, mégha olykor nagyon is nem szerettél benne élni. Azért túléltük mindannyian...
Persze, ez a számonkérés időszaka is lesz, nem olyan egyszerű ballagás csak. Az elmúlt években sokan akartak - sokszor feleslegesnek tűnő dolgokat - Neked, nektek átadni, megmagyarázni. Kihangsúlyozva, hogy egyszer számon kérik... ennek most jön el az ideje. Kívánom, hogy jót és jól kérdezzenek Tőled s Te, tudd a választ, hogy sikerüljön helyt állnod. Bízom benne és Benned kicsi Nagylányom! 

"Nem kívánom senkitől,

hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom mindenkitől,

hogy mindig ember legyen."

/Ady/

2008. 04. 28. Apa