2011. május 19., csütörtök
Ballagás anno:1957
Hú de régen volt!
Egyszerű körülmények között, az otthoni kertből szedett fehér liliomokkal, a konfirmációs fehér ruhában, szülők, keresztszülők, rokonok nélkül. Csak úgy egymásközt az iskolások és a tanítók, tanárok közreműködésével zajlott a búcsú a nyolcadik osztályból. De én úgy sírtam, mint a záporeső. Sajnáltam a kedves tanáraimat, az osztálytársaimat, de tényleg, bármily hihetetlen. Íme a régi fotó, nem vigyorog itt senki. Mi még szerettünk iskolába járni.
Ötödik osztályban harminc felett volt a létszám, nyolcadikra ennyien maradtunk. Kimaradtak a gyerekek, nem volt még kötelező a nyolc osztály.
Ötven év múlva megszerveztem az osztálytalálkozót, volt akit tényleg nem láttam ötven éve. Érdekes volt, megható. Hárman már nem tudtak eljönni és a tanítóinkból is csak ketten vehettek részt.
Ez a régi-régi ballagás tele volt érzelemmel, pedig mi nem kaptunk ajándékokat és művészi csokrokat sem. A mostani nagy felhajtás, ami a ballagásokon történik szinte csak a külsőségekre épül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Iduska, melyik vagy a képen? (esetleg jobbról a harmadik?) :)
Eltaláltad!
:)
Megjegyzés küldése