2011. április 17., vasárnap

Levélrészletek

Az 1977-es évszámot olvasva, először el is tévedtem kicsit az emlékeimben. Persze rájöttem, mi is volt, hogy is volt , de a tanévek, vizsgák, nyarak és a következő év történései miatt (ezek szorosan és ennyi év után már szétválaszthatatlanul összefüggnek) eléggé kavargó, összemosott és főleg rémes az egész katyvasz bennem:)
Lehet, az alábbi kiragadott levélrészletekből sem derül ki részletesen mi volt velem 77-ben, sőt balladai homály fedi azt az évemet, mégis, most, innen visszatekintve már tisztán, világosan látni, nem a kétes egyetemi "pályafutásom", hétköznapjaim apróságai voltak fontosak. Valami egész más, ami a sorsom fő szála volt, lett, maradt máig. Illetve Valaki.
Hogy megbuktam (habár minden vizsgám sikerült), hogy évismétlés helyett kaptam lehetőséget egy év tanulmányi szabadságra, hogy már 4-5 éves koromtól doktornéniset játszottam, erről ábrándoztam és épp 77-ben kezdett ez az egész semmivé válni? Mára nincs jelentősége. Őszintén.Volt helyette másik álom - valóra váltható, - egy aranyhajú, tündérhangú kislány. (Meg persze aztán egy aranyhajú tündérfiúcska is, de az már a későbbi évek álmához tartozik:)

III.29.
Drága Szerelmem!
A mai nap már nagyon lassan múlt el, de vége, és már csak két nap péntekig!
A héten épp elég program van, ma szövettan, I-nál fogok tanulni. Tegnap nagyon jó voltam, mert I-ék hívtak moziba, de nem mentem, biokémiát tanultam.
...Drágám, borzasztó csúnya az idő, szinte hihetetlen, hogy három napja még fürdőruhában voltunk Kenesén.
Látod, ha Nélküled kell lennem, még az idő is elromlik. De ugye jövő héten azért majd sütni fog a nap, hogy sokat sétálhassunk a mi kis városunkban!?...Ez az idétlen barátném megint stoppal akar hazamenni, és csal engem is, de megmondtam, hogy egy nagy hülyeség.
Azért nem vagyok olyan spórolós, hogy ne legyen 40 Ft-om vonatra!

V.11.
Drága Szerelmem!
Holnap megyek haza! Végre. Most voltam az állomáson jegyet venni. A mai nap olyan gyorsan eltelt, remélem a holnapi is igyekezni fog, és aztán láthatlak.
...befejezem, mert mindjárt három óra és ma időben el szeretném kezdeni a tanulást. Borzasztó lassan haladok az ismétléssel.,
...Vettem lottót. Most dobom be. A számok: 11,18,25,56,75. És ha pénteken hallod, hogy ezt az 5 számot húzták ki, azonnal, a legközelebbi vonattal gyorsan gyere haza! Én addigra már várni foglak és rögtön elutazunk valahova messze, ahol csak ketten leszünk, jó?
...Nem értem meg a szívemmel, hogy miért kell itt lennem Nélküled. De az eszemmel tudom, hogy így kell lennie.

IX.5.
Drága Szerelmem!
Hát nem tudom, most mit írjak? Nem sikerült az a rohadt komplex. Kint a folyosón, mikor már nem hallotta senki, elkezdtem sírni, pedig nem akartam, igazán, Rád akartam gondolni, látni akartalak magam előtt, hogy legyen erőm, de hiába. Nem is szomorú lettem, hanem dühös, olyan keserű lett a szám íze is. Az I. vigasztalt, de én csak mondtam a magamét, hogy nem akarok orvos lenni, nem csinálom tovább, meg elég volt. De ne félj, Drágám, nem hagytam el olyan nagyon magam, az egész addig se tartott, mint amíg ezt leírtam....az is borzasztó volt, hogy a T. mondta meg. B. szaladt el mellettünk, hogy fut az eredménykért, megvannak. Na, én is mentem utána. Ahogy belépek, azonnal felém fordult a T. és : " Andrea! Szóbelizni kell" De olyan boldog, győzeldelmes arcot én még nem láttam.
...Hiányzol. Tanulj, sikerülnie kell. Igyekszem én is tanulni, amennyit csak tudok ezalatt a pár nap alatt. Hátha mégis mindketten harmadévesek leszöünk. Ugye drága Csillagom, lehetséges, ugye még sikerülhet?

IX.7.
Már este 8 óra van, ez a levél már csak holnap megy el. ... Olyan jó volt olvasni a leveled! (Vagy 15-ször végigolvastam! - a tegnapit is, de azt kb. 20-szor)... Én nem tudok beszámolni, hogy milyen új tárgyak vannak, még az egyetem szagát sem bírom, nemhogy a harmadévesekhez menjek...I. nagyon bízik bennem, hogy sikerül, hozott nekem ilyen izét, amit ezek a nagyokosok tematikának hívnak. Különben egész jó lenne, van, hogy csak 9-re kell bemenni, ...De hogy nekem érvényes lesz-e? Ma láttam kiírva (muszáj volt a tanulmányira bemennem, befizetni a 100 Ft-ot a piroskomplexre), csa 6-an vagyunk olyan helyzetben a 26 szóbeliző közül, hogy minden vizsgánk megvan. A 6-ból ketten vagyunk magyarok, egy ismétlős lány és én. Szép, mi? ... A 20 másiknak még van a héten gyakorlati vizsgákból is pirosúvé, ha nem sikerül nekik, nem is jöhetnek szóbelizni...látva a mai eredményeket, kevesen maradunk. Már nem félek, szomorú vagyok ugyan, nagyon hiányzol, meg anyáéknak rossz ez az egész. ...

IX.28.
... Még a lépeteim is mások, ha nem Melletted megyek. Nélküled annyira nem magam vagyok, hanem valaki más. Mintha nem a saját életem lenne, amit élek, hanem belecsöppentem volna valami filmszerepbe. De rosszul játszom.
...Tegnap kaptam levelet otthonról, Apa jó sokat írt. Nagyon rendesek, de sírtam azért. Ezt írja Apa: "Leveleidből mínusz 147 fokos magány süt és sorai közt a sarki szél jeges lehellete süvít." - Miért -147? -pedig igyekeztem vidáman írni.

IX.29.
Drága Szerelmem!
Olyan nagyon lassan múlnak a napok! Olyan szörnyű ez az egész, a távolság, ami elválaszt, és a tudat, hogy még sokáig így kell éljünk.. Az ember szíve összeszorul, hogy miért él úgy, ahogy él éppen, és miért nem próbálja az álmait lehozni a földre. ... Ha lenne egy kislányunk és egy kis család lennénk végre - nem kellene semmi más.
... Olyan embernek születtem, akinek kell valami plusz az életben? És nem elég egy átlag életforma? Nem hiszem, hogy így van.

7 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Endi, ugye milyen furcsa is "kézzelfogható" harmincegynéhány évvel ezelőtti önmagunkkal szembenézni néhány olyan konkrét levélsoron keresztül?...

rhumel írta...

Tudod, a kézzelfogható, adat-szerű dolgok tényleg furcsák, mert kitörölte az emlékezet a részleteket. Tele vannak a leveleim ilyesmikkel, én meg ámulok, mert elfelejtettem pl.a Timát, aki a kegyelemdöfést se adta meg, a régi csoporttársaim nevéhez fűzött kis megjegyzések, események meg teljesen homályba vesztek:)
De az akkori örömeim, bánataim és álmaim, az érzéseim,na ezek nem furcsák egyáltalán. Szerencsémre, köszönhetem a sorsnak:)
(Legfeljebb mosolygok az ökontroll nélküli stílusomon, ma már nem így fogalmazok:)

mick írta...

Leveleid azt mondják nekem, hogy két ember felülmúlhatja saját magát. Mindent a másiktól remél, és úgy látja, hogy ketten együtt többek, mint egy meg egy.
És ez így is van.
Engem nagyon megérintettek a közreadott levélrészleteid.

klaribodo írta...

Igazi szerelmes levelek! Milyen jó volt elolvasni. Az enyémeket elégettem egytől egyig, amikor vége lett. Egy mondatára emlékszem: "Úgy szeretnék beléd bújni". Neked adom, Rhumel. :)

rhumel írta...

akimoto:kösz, de meghagynám Neked.:)Nálam van jópár doboznyi, tele ilyesféle mondatokkal:)
mick: egyetértünk.:) Azért szerencse, türelem, megértés és még egy csomó minden kell, hogy több legyen az az 1+1...
Mellesleg rettentő nehezen szántam rá magam, hogy ide beírjak a levelekből. Sőt, arra is gondoltam kitörlöm. De hát magunk közt vagyunk.:)))Azért alaposan "cenzúráztam"...
Ági?: hogy került előre ez a bejegyzés?:)

s@só írta...

...Olyan embernek születtél, akinek az élet adott valami pluszt, az átlag életforma mellé! :)

/nagyon off: Szép Húsvétváros napokat kívánok innen a Keleti - Mecsekből. Ha van kedved, sétálj át a freeblogomba, az utolsó pár bejegyzésben sétáltam kicsit a vasasi gerincen.../

rhumel írta...

sasó, kösz az invitálást! Láttam ám:)
Tudod, járok arra magamtól is hetente párszor és nézelődöm kicsit "otthon":)