2011. április 14., csütörtök

Az élet "csavarjai"...

Az év szilveszteri ügyelettel kezdődött… sorkatona voltam… igaz, papírkatona, hiszen egy tisztkonyhán kellett dolgoznom…

mivel a családosokat karácsonykor engedték haza, be kellett vállalni a szilvesztert… nem is volt gondom vele, hiszen otthon vihar volt… komoly vihar… és kerestem a kiutat…

karácsony előtt három hónapig nem voltam otthon, büntetésből (talán a „jó magaviseletem” miatt)… és amikor hazamentem, az asszony elém dugott egy papírt, hogy írjam alá… 6 hetes terhes, és katonafeleségnek ingyen van az abortusz…

aláírtam…

ezek után nem sokat mentem haza… akkor is csak azért, hogy lássam az akkor három éves lányomat…

elindult a válóper, ami majdnem 2 évig húzódott, és aminek a végén nekem ítélte a bíróság a gyereket (a leszerelésem után pár hónappal már velem élt a gyerek… magamhoz vettem)…

május környékén megismerkedtem egy lánnyal, akivel aztán közelebbi kapcsolatba kerültem… voltunk kirándulni, nyaralni együtt (sikerült kicsikarni némi szabadságot a parancsnokomtól)… aztán teljesen egymásba bolondultunk…

persze a kapcsolatunkat mindenki ellenezte… szülők, testvérek mind a két oldalról…

titokban találkoztunk… és loptunk magunknak boldog órákat…

október végén szereltem le… 24 hónap bakaruha után… nem kis „küzdelem” árán honvédként…

egy katonatársam az utolsó napokban odajött hozzám, és panaszosan mesélte:

- kaptam egy vidéki állásajánlatot, még szállást is adnak… de én nem akarok vidékre költözni… nem érdekel?...

- érdekel! - válaszoltam…

tudtam, hogy a bevonulásom előtti munkahelyemet átvette egy másik cég, és irdatlan állapotok uralkodnak… ezért felhívtam a kapott telefonszámot…

megállapodtunk… így lettem 22 évesen a dobogókői BM üdülő konyhafőnöke… a lány pedig a bárban lett pultos… lett szállásunk is egyúttal…

az indulásunk regénybe illő volt…

mivel senki nem tudta a családban, hogy mit is szervezek (apáméknál laktam éppen)… kora hajnalban, mint aki dolgozni indul, kiosontam a lakásból… egy szatyorban csak a legszükségesebb holmimmal (a többit évekkel később vittem el)…

taxival mentem a Sárkány utcába, ahol a lány lakott… felosontam a körfolyosós ház második emeletére, és bezörgettem halkan az ablakon… a lány kinyitotta, kiadta a kis motyóját, majd ő is kimászott… óvatosan becsuktuk az ablakot kívülről, amennyire csak lehetett (az anyja, az anyja élettársa, a huga, és az élettárs fia is ott aludtak békésen, az egyszobás lakásban)…

és elillantunk…

a taxival mentünk fel a hegyre… összesen kétszatyornyi cuccal… de boldogan!…

fantasztikus évek jöttek utána…

3 megjegyzés:

rhumel írta...

NA ez igazán regénybeiilő:)
Nem mintha az eddig megismert éveid unalmasak, megszokottak és kevésbé eseménydúsak lettek volna!:))

klaribodo írta...

Már az első mondatnál tudtam, hogy te írod. :)

pacemaker írta...

:))))