Mi is volt '86-ban? Szinte semmi másra nem tudok visszaemlékezni, mint munkahelyi bonyodalmakra, mert azon a tavaszon hirtelen váltanom kellett. Igaz, hogy csak munkahelyen belüli változás volt ez, és az is igaz, hogy magam választhattam két vagy három lehetőség közül, de mivel az egész a közvetlen főnökömmel való konfliktus nyomán indult be, elég nyomasztó az emlék. Az eset a szokásos hátbatámadós módszerrel zajlott: főnökasszony hamarabb beszélte meg a dolgot a nagyfőnökséggel, mint velem, úgyhogy eltelt vagy két hét, mire teljesen véletlenül rájöttem, hogy már a szakszervezeti vezetőség is tudja, amit én addig nem is sejtettem, vagyis hogy át akarnak helyezni. De akaratán kívül mégis nagyon jót tett velem, mert olyan munkakörbe és olyan osztályra kerültem júniustól, ahol maximálisan jól éreztem magam.
Aztán szeptemberben beiratkoztam az Olasz Intézetbe, érdekelt is a nyelv, meg a munkámhoz sem ártott volna, mivel nem volt köztünk olaszos. Ettől kezdve heti két este, kedden és pénteken munka után egyenesen az órára rohantam, mint a szélvész, keresztül a belvároson, nem mondom, elég fárasztó buli volt. Az első néhány héten még minden oroszul jutott eszembe, aztán mire leküzdöttem az indulás nehézségeit, meg a saját nehézkességemet, akkor meg a tanárnővel nem voltam túlzottan megelégedve, mert úgy éreztem, lassan haladunk. Nagyjából januárra jöttem rá, hogy mégis jó ez így, és elkezdtem belejönni, mint kiskutya az ugatásba. De hoppá, az már a következő év meséjéhez tartozik.
Aztán szeptemberben beiratkoztam az Olasz Intézetbe, érdekelt is a nyelv, meg a munkámhoz sem ártott volna, mivel nem volt köztünk olaszos. Ettől kezdve heti két este, kedden és pénteken munka után egyenesen az órára rohantam, mint a szélvész, keresztül a belvároson, nem mondom, elég fárasztó buli volt. Az első néhány héten még minden oroszul jutott eszembe, aztán mire leküzdöttem az indulás nehézségeit, meg a saját nehézkességemet, akkor meg a tanárnővel nem voltam túlzottan megelégedve, mert úgy éreztem, lassan haladunk. Nagyjából januárra jöttem rá, hogy mégis jó ez így, és elkezdtem belejönni, mint kiskutya az ugatásba. De hoppá, az már a következő év meséjéhez tartozik.
5 megjegyzés:
Ági, sokszor előfordul, hogy a munkahelyi konfliktusok váratlanul jobb helyzetbe juttatják az embert. (Velem is történt ilyen.)
(Off: IE-vel nincs jobboldalon semmi:( Se óra, se címkék. Firefox-szal minden rendben. Nekem nem gond,akkor azt használom itthon is,csak esetleg jó ha tudod.)
Az olasz nekem is tetszett. Gimiben latint tanultam, s a tanárnő olaszt is tanított szakkörön, de abbamaradt. Amikor az orosz megszűnt, mondtam az igazgatónőnek, mit szól az olaszhoz. Azt mondta, inkább német legyen. Nem bánom a németet, de az olaszt igen.
(Nekem is IE-m van, a Szerintem... és a saját blogom teljesen rendben van, de ezen én se látom, amit Rhumel ír. Érdekes.)
Gyerekek, jobboldalt itt nincs semmi, ugye nem baj? De ha baloldalra gondoltatok (merthogy minden ott van, óra és címkék is), akkor se tudok tenni semmit, sorry. Valószínűleg rendbejön, vagy már rendbe is jött.
Iiigen, bal-jobb.Nem mindegy:) Igazad van.:) És ha a levelezésből nyitottam meg a kommentet, akkor megvan minden, óra és társaik. Akkor csak rendbejön majd IE-vel is teljesen.
Megjegyzés küldése