Vándorlások

Van akinek sok munkahelye volt (lásd peacemaker életét), más pedig rekord számú költözést produkált. Mint például mi.. Mióta összebútoroztunk 80-ban néha vándorcigányként éreztem magunkat.

Keződödtt a Kékgolyó utcában, Edit néninél egy „luxi” albérletben, mert nemcsak különbejáratú volt a zsebkendőnyi szoba (igaz zsebkendő-sarknyi előszobával), hanem volt egy 1x1 méteres zuhanyzófülkénk is. Na és 4. emelet, kilátással egy tűzfalra, meg az égre.

Innen aztán óriási változást jelentett a káderdűlőre cuccolni egy 6 lakásos társasházba, ami sógornőm kapcsolatainak (ismeretségi körének) volt köszönhető. A lakás egy fiatal doktornőjé volt, aki vidéken praktizált és a szülei adták ki – persze kéz alatt, de mégis volt némi hivatalosság is dologban. Ugyanis a két szobából egyet a coopturist-on keresztül lehetett bérelni, ahol „elvben” mi laktunk és havonta odafizettünk, a reszlit pedig (mivel természetesen az egész lakást használtunk) a néhány utcányira élő szülőknek perkáztuk le. Négy évig laktunk a gyönyörlakásban, aztán valami ürüggyel felmondtak. Később összefutottam az egyik szomszéddal valahol, aki elmesélte, hogy két hölgy költözött be utánunk, akikhez elég sok férfivendég jár... szóval kiadták két prostinak, mert ugye nekünk baráti volt az ár.. Hiába pénz beszél...

Emlékszem az Otthon áruház földszintjén volt valami kis iroda, ahol bérelt lakások kiadásával foglalkoztak, nos azoknál találtam az Üllői úti másfél szobásra. Hiába nézett a keresztutcára a nagyszoba ablaka, borzalmas volt a zaj, nyáron nem is tudtunk nyitott ablaknál aludni, a bejárati ajtó kisablakát hagytuk nyitva. Ez is egy fiatal orvosnő lakása volt, aki viszont vidéki volt, nem is lakott soha benne. Kettőnknek épp elég volt, lévén a férjem fia kéthetente ott aludt, neki jutott a nagyszoba előtti „hall”. Egyedül a teakonyhát utáltam, ami főzésre alkalmatlan, ablaknélküli lyuk volt. Innen disszidáltunk..

Ez tehát 3 költözés volt. Akkor nézzük a melbourne-i listát. Első volt a hostel, ahol 5 hetet laktunk. Utána magyar ismerősök segitségével egy régi házacska, ahol az egyik szobát használhattuk (visszcseng a kékgolyó, de méreteiben nagyobb volt és nem volt főbérlő..)

Itt 7 hónapig laktunk, s már 6 hónapos terhes voltam a lányommal, mikor egy szintén magyar ismerős szólt egy másik lehetőségről.
Cuccunk nem volt sok, csak egy új ágy, igy Józsi bácsi mikrobuszába az is belefért. Ő volt a tulaj és a három hálószobás csinos ház tulajdonosa, de ő a kert másik felében lévő kis „legényházban” lakott. Ide született a lányunk és két évet laktunk a méretes házban. Maradtunk volna, ha nem hivnak fel a tanácstól, ugyanis az érkezésünk után regisztrálunk állami kéglire és sorra kerültünk (1990-et irunk, 88-ban érkeztünk Au-ba.)

A két hálószobás házacska rögtön megtetszett és rábólintottunk (ha nem tetszett volna, visszatesznek a sorba, aztán jószerencse, mikor jön a következő ház v. lakás). Jó kis zárt kertje volt, ahova Zsebilány hintát és homokozót kapott. Mivel állami kégli volt, gyakorlatilag itt élhettük volnale az életünket.. Csakhogy megszületett a fiam és egy idő után úgy találtuk, helyszűkében vagyunk (tudom ezen sokan felszisszennek, de tényleg kicsi ház volt, két kis hálószobával, s mivel nem volt beépitett szekrény, vennünk kellett szekrényeket, túlzsúfoltak lettek a kis szobák.) Beadtuk az igényt nagyobb házra, de nem biztattak, igy 4 év után körülnéztünk a bérlési piacon.

Találtam is egy nagyon szép házat, három hálószoba, szép nappali, ebédlő, csendes utca. Harmadik éve laktunk ott, mikor felhivott egy barátnőm, hogy nincs-e kedvünk néhány utcával arrébb egy közös ismerős házát bérelni, mert azok elmennek 3 évre.

Eszünkbe sem volt megint költözni, de a ház szuper volt és nagy...
Igen ám, de megint csak 3 év, aztán megint költözés...

Évek óta törtük a fejünket hogyan is lehetne végre sajátunk.. J. aztán talált egy hirdetést, amiben ház-telek csomagokat hirdettek, elég jó áron. Felhivtuk a céget, majd elmentünk tárgyalni és kimentünk megnézni a telket. Néhány hét múlva, 1998 októberében aláirtuk a szerződést. Karácsony előtt kezdték a munkálatokat és 1999. március végén beköltöztünk.

Ez volt a kilenc költözködés rövid története és azóta boldogan élünk (és fizetjük a bankkölcsönt:o) a sajátunkban.