1999... Egyesek ez év végétől számítják az ezredfordulót. Nekünk a 9-ik évünk volt Valenciennes-ben : még sohasem laktunk valahol ilyen hosszú ideig. Megszoktuk a kellemes kisvárost, sok ismerősre, barátra tettünk szert. Gilbert mögött már 2 regény és 2 novelláskötet állt, nem számítva folyóratokban megjelent novelláit, valamint néhány esszéjét a sci-fi- és a fantasztikus irodalomról. Elhatároztuk, hogy irodalmi folyóiratot alapítunk néhány író-olvasó ismerőssel. Az egész év az első szám megjelenéséhez szükséges pénz előteremtésével telt, különböző pályázatok beadásával, a cikkek, interjúk, munkatársak, előfizetők gyűjtésével. A szervezés nagy része rám hárult. Nálunk folyt minden összejövetel. Az év végére kezünkbe vehettük az első, 144 oldalas, illusztrált számot...
Fiunk akkor már Párizsban lakott albérletben, az utolsó évet végezte a Sorbonne jogi karán. Elhatározta, hogy nála szilveszterezünk mindnyájan: Agnès (2003-tól hivatalosan is felesége) és szülei, valamint bátyja feleségestül és mi. Párizs a nagy esemény előkészületeinek lázában égett és 31-én a sok-sok ezer nézővel együtt ott szorongtunk a Champ de Mars-on, az Eiffel torony lábánál, hogy megnézzük az éjféli tüzijátékot... Mondhatom, nem csalódtunk: csodálatos látvany volt! Örömünknek volt egy titkos oka is: akkor már majd 4 éve tudtuk, hogy Gilbert halálos betegségben szenved, amelynek előre haladása orvosi felügyelet alatt állt (csontvelőrák, myélome). Igy egyik reménye az volt, hogy megérhesse a 2000-ik évet! Ezért örültünk külön, mint valami akadály átlépésének: mégis sikerült, annak ellenére, hogy az orvos első szava annak idején, 1996-ban ez volt: sajnos viszonylag fiatal kora (46 év) kedvezőtlen prognózist jelent, a betegség maga gyógyíthatatlan a tudomány jelenlegi állása szerint. Le kellett nyelni valahogy, ha nehezen is, és felvenni a kesztyűt!...
A napfogyatkozást különben Laon-ban néztük meg, Gilbert szülővárosában. Rendkívüli élmény volt! Egy pillanatra átfutott rajtam: és ha nem jön vissza?
Decemberben még egy szomorú esemény történt: apósomat elütötte a zebrán egy alkoholmámorban vezető autós. Koponya- és válltörés, pár napi kóma, majd január végén meghalt...
Hát ilyen volt töményen ez az év...
4 megjegyzés:
Milyen különös, fordított "válasz" az élettől... Mi is együtt ünnepeltünk a leendő vejünkkel és szüleivel abbban az évben. Csak ők Franciaországból jöttek ide :))
Milyen drámai fordulatokat hozott a sors.
@rhumel: Itt vagy ott, lényeg az, hogy együtt...
@akimoto: Hát, ez az év (de a megelőzőek és a következők is!) tele volt drámai töltéssel, az igaz...
Megjegyzés küldése