Édes madár

Arról meg senki se szól egy szót se, hogy abban évben Berlinben volt a VIT.
Hogy mi az a VIT?
Hát Világifjúsági Találkozó. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség által szervezett baloldali ifjúsági világtalálkozó.
1973-ban Kelet-Berlinben került megrendezésre a 10. VIT, 25600 résztvevővel, 140 ország részvételével. És a jelmondat, jaj a jelmondat, mert anélkül nem lehetett meg annak idején egy rendezvény se: „Antiimperialista szolidaritásért, békéért és barátságért!”

Mi 1973 nyarán az NDK-ban voltunk, a gimnázium szervezésében, tanári kísérettel, nyári munkán egy konzervgyárban. Hát buli volt az, főleg azért, mert a konzervgyári munkások a harmadik ott töltött napunkon a szakszervezeti bizalmin keresztül leültek velünk tárgyalni, hogy ne dolgozzunk már annyira, mert a végén még felemelik a normájukat! Olyan lusták voltak, mint a fene, mi meg odaálltunk a gép mellé és pakoltuk be az uborkákat a konzervdobozba. A beszélgetés után már lassabban.
Két hetet dolgoztunk, kaptunk rendes fizetést, és aztán egy hetet nyaraltunk. Hét végén meg elmentünk stoppal Berlinbe. A VIT-re. A velünk lévő tanárnő egy fiatal azévben diplomázott, tőlünk alig valamivel idősebb nő volt, aki benne volt minden buliban.

Lássuk az akkori naplómat:

1973. július 28. szombat
Reggel korán irány Berlin! Hat kocsival, délutánra értünk be.
Színes kavargás, sok magyar, ez a VIT! Este Bergendy koncert a Magyar Házban, aztán a tetőteraszon táncoltunk. A két német lány, aki szállást ígért nekünk, nem tudott maradni, így aztán úgy gondoltuk, hogy éjjel nem fogunk aludni. Aztán de, mégis.
Találkozott a csoport és Daniék megismerkedtek egy német fiúval meg egy lánnyal, és ők elvittek egy barátjuk lakására. Villany nem volt, sötét, kosz, WC nem volt, de volt egy ágy, ahová szépen egymás mellé szorosan befeküdtünk. Biztos ami biztos, én középre a két szélén fiúk. Nem érdekes, semmi, aludjunk. Éjjel hazaért a tulaj is, látta, hogy kicsit sokan vagyunk, felébredek a csörömpölésre, felülök, villanylámpa villan, bájosan rám mosolyog ( megjegyzem több füle volt mint foga) ajajj, jobb lesz visszafeküdni...

július 29. vasárnap
Újra a VIT. Eszméletlen mennyiségű ember mindenhol. Kavargó tömeg, négerek, fehérek, mindenféle náció. Sok aláírásunk van. Berlin gyönyörű, de nagyon elüt West Berlintől. Ott minden hófehér, üveg, csillog-villog és magas. A híres Brandenburgi kapu kicsi és ott van a város közepén. Én valamiért zt hittem, hogy egy kapu a város szélén van. De nem. Ez itt van a közepén...
Délután vissza Magdeburgba. Nehezen kaptunk stoppot, de estére visszaértünk.

Hát, mi mindent megtettük abban az évben a barátságért. Talán a békéért is.
Ittunk mindenkivel, druzsbáztunk,ittuk az oroszok vodkáját, a németek sörét, énekeltünk, táncoltunk, viháncoltunk, diszkóztunk, élveztük a szülő-mentes nyaralást, a szabad életet.

Az ifjúság édes madara még a miénk volt.