A 2010-es év immár valóban elmúlt.
Hogyan is volt? Sok-sok utazással, januárban a három hét szanatóriumi üdüléssel, a nagyon régi múltból az első szerelem barátságot kérő (és természetesen, kapó) felbukkanásával, egyébként továbbra is egyedül, de szinte sosem magányérzettel.
Amikor nem társasutaztam, gyakorta előfordult, hogy blogtársakkal találkoztam. Amire mindvégig próbáltam figyelni: nehogy lemaradjak a Szent Forma 1 aktuális futamáról.
Amúgy különleges dolgok nem történtek. A nagylányom elkísért Prágába (ilyen még nem volt), a nagyobbik unokám leérettségizett és felvették egyetemre, tehát elköltözött az anyja szoknyája mellől. A kisebbik is egyre felnőttebb, bár picinek sem volt átlagos kisgyermek.
Most látom, már nem is az én évemről szól, de hiszen ez természetes, hát nem?
Akit érdekel, merre jártam 2010-ben, nézelődjön a www.picasaweb.google.com/stali0812 képtárban.
Na és az évbúcsúztatás: koccintás sem volt. Igaz, buli sem. Tudatosan nem maradtam otthon, a napköziben (kedvenc kocsmám) nem tudom, volt-e évzárás. Eleget voltam velük az év során.
2 megjegyzés:
Tartozom az igazságnak. Ha nem is éjfélkor, és nem is szilveszteri együttlétben, de másodikán délután mégis volt koccintás, pezsgővel, férfiember-nyitotta palackból, ő is töltötte karcsú poharakba.
Mégis jól kezdődött az év. Legyen jó a folytatása is. :)
Megjegyzés küldése