Hétköznapi boldogságok, apró kis bánatok, bosszúságok..., időnként felmerülő, nem minden alap nélküli félelmek, de igazából semmi különös.
Éltük az életünk, ami ebben az évben nem fordult nagyot, a magánéletben legalábbis nem. A politikai divatok – itt és most - maradjanak meg Jókai regényében. 2010-ben az ország és a világ sorsának alakulása (no meg az időjárás!) sokkal több gondot okozott, jobban befolyásolta a hangulatom, mint a családi történések.
Az unokák cseperednek, Kicsilány ötödikes lett, Kislegény szépen halad a zenetanulással, mindkettő kitűnő tanuló, kisebbik Kicsilány iskolába ment, öcsikéje óvodában okosodik. Gyermekeim egyelőre még boldogulnak a megváltozott gazdasági helyzetben, bízom benne, hogy ez így is marad.
Mi, ha nem is vagyunk teljesen egészségesek, de még bírjuk, még nem adjuk fel és még szeretnénk segíteni nekik. Igaz, elfáradtunk és sajnos évről évre jobban és egyre hamarabb, de nem panaszkodom, még így is egész jól tartjuk magunkat. :) Apukám, a drága Dédipapa, szintén jól van, hála az égnek. Még mindig egyedül gondoskodik magáról, nem is szereti, ha mindenáron segíteni akarnak neki, pedig 2011-ben, ha Isten is megsegíti, már a 90. évét fogja betölteni.
Mondom, semmi különös..., ha a családom szempontjából nézem, akkor akár azt is lehetne mondani, hogy ez az év a csöndes, boldog napok éve volt és ez nem semmi, ennek nagyon kell és lehet is örülni.
2 megjegyzés:
Legyen ez az éved is legalább ilyen!:)
/Mivel itt szigorúan külvilág-mentesen írtunk, csak megjegyzem, megint nem csodálkozom :), hogy helyettem írtál - nekem is azok a dolgok okoztak gondot, fejfájást, problémákat, amikről nem írunk...és sajnos folyt.köv., de csak megoldódik minden, bízom a nyugalmas 2011-ben, családi békében és örömökben)
Azért lehetne valamivel jobb, de ne legyek telhetetlen, ugye? :)
Rokonlelkek, ha találkoznak! :)
Megjegyzés küldése