Harmadikos korunkban, október vége körül lezártuk a gimnáziumi tagozatos, bővített matematika és fizika tananyagot.
Ettől kezdve ebből a 2 tárgyból már egyetemi anyagot tanultunk a gimnáziumban.
Volt olyan nap: (péntek) amikor a következő órarendünk volt: matematika, matematika, fizika, fizika,2 matematika gyakorlat, 2 fizika gyakorlat.
13-an voltunk: 10 fiú, 3 lány.
Persze nem rajongtak minket körül .
Fiúsítva voltunk, mert egy lány, aki érti ezeket a tantárgyakat... az nem nő.
Az óráink sem voltak a szokásosak. 5 pad (a felső emelet folyosójának a legvégén, a fizika szertárban, igaz, azok hatalmasak) volt 13-unknak, kaotikus- "rendszerben"- oda toltuk, ahová akartuk-többnyire félkörbe a katedra előtt.
Feleltetés nem volt, viszont minden nap volt "kisdolgozat" minden óra elején.
Míg Anna néni javította, mi különböző, kifejezetten fejtörős (többnyire a fizika köréből) problémákat oldottunk meg 3-4 fős csoportokban. Utána persze megbeszéltük.
Ha valaki vétett, csak akkor oldotta meg a delikvens a tábla előtt -szégyenkezve-(néha a többiek segítségével, de többnyire magától) a feladatot. De ilyesmi 3 év alatt csak néhányszor fordult elő- egyszer velem is. Könnyű feladat volt, de úgy rémlik, az egyik helyen fölcseréltem az osztandót az osztóval, és a végeredményt sem furcsállottam.
Viszont a normál tagozat egyik dolgozat feladatán napokig gondolkodtunk Anna nénivel közösen. Végül arra jutottunk, hogy nem megoldható, és Anna néni szólt a matek tanáruknak, hogy módosítsa az osztályzatokat-mert a tanár nem számolta ki, csak a feladat gyűjtemény eredményére hagyatkozott, az pedig hibás volt.
Ültetési rend sem volt, és senkit nem zavart, hogy ide-oda járkáltunk, vittük a széket. Néha 4-5-en ültünk körül egy padot, vagy Anna néni ült közénk , páran pedig a katedrára, akiknek ismétlő feladatuk volt.
3.-ban már csak magyarra, és történelemre mentünk le a "rendes" osztályunkba. A többi órára csak akkor, ha dolgozat írás volt. Ha nagy ritkán feleltetni akart a többi tanár, valakit felküldött, és az illető lement felelni. Ez félévente egyszer fordult elő diákonként.( Persze minden hét végén megkaptuk stencilezve a következő hét feladatait.( Gondolom, a fiatalabbak nem hallottak erről: ez sokszorosítási eljárás volt, rendszerint nehezen olvasható, elmosódott-legalábbis nálunk)
Egyetlen egyszer fordult elő, hogy valaki karót kapott, és még egyszer le kellett mennie. Vagy az Ofő rendelt le magához egy-egy gyereket. Vele tulajdonképpen semmi kapcsolatunk nem volt, azon kívül, hogy ha ünnepély volt, ő állt az osztály élén, vagy ha valami disznóságot követtünk el.
Pl náluk rendszeresen a zene, meg a foci- de érdekes módon sosem én voltam a hunyó, hanem a fiúk. Rólam nem is feltételezték...
Az osztálytársaim meg , míg a gimibe jártunk, sosem tekintettek nőnek, csak lelki szemetes ládának, és ez néha bizony fájt.
Szombat esténként ki-ki ment a különböző diszkókba, de együtt soha.
Vasárnap ebéd után aztán a mi műhely-garázsunkban (40 m2-es-apám halála után üresen állt) gyűltünk össze. Itt volt az osztályzenekar felszerelése. Volt mikrofonunk is a hangosítóhoz, és persze ének is volt. A mikrofon meg ugye nem volt tökéletes, gyakran recsegett. Természetes, hogy nem vívtuk ki az utca rokonszenvét.
Ilyenkor déltől késő estig nyomtuk.
De Mami, aki tök süket volt, gőzerővel gyártotta nekünk a zsíroskenyeret lilahagymával, olykor töpörtyűt , császármorzsát is hozott,meg a csipkebogyó teát kannaszámra.
Mikor lehozta a kaját, megrohamoztuk. Ő meg ott maradt, mert a dob hangja az ő csöndjét is áttörte azért, aztán hozta a következő adagot.
Néhány fiú a Led Zeppelint favorizálta, de azért játszottak Bee Gees-t (az én nagy kedvencemet), Rolling Stones-t, Beatlest is, no meg a saját szerzeményeiket. ( Érdekes, erre csak most gondoltam vissza, hogy magyar zenekarok számait soha)
A srácok mindegyike játszott szinte minden hangszeren, egymást váltották. Volt egy hosszú kiselejtezett tornapadunk, no meg 2 szánkó. Ha nem táncoltunk, azonkon ücsörögtünk, és hallgattuk a zenét, meg beszélgettünk, ha engedte a zene.
Ilyenkor a fizika tagozatról én voltam az egyedüli lány, viszont az oszály általános részéből volt bőven jelentkező.
Bár a mi garázsunkban voltak ezek a bulik, átengedtem Tamásnak a döntést, hogy mikor ki jöhet.
Megtiszteltetés volt, ha valakit beengedtünk magunk közé.
Senki nem hozhatott barátot, vagy barátnőt.
Kivételt képezett Péter (nem a jövendőbeli férjem) de az akkori barátom. Rá felnéztek a srácok. Egyetemista volt, 22 éves, és ő hozta az erősítőket is, ami rendszerint az utca lakóinál "kiverte a biztosítékot".
No, meg volt hordozható magnója, az akkori legmenőbb számokkal.
Este 10 körül, mikor már a jókedv (ital nélkül is) feszegette a józan ész határait, előkerült a focilabda.
És mi sorban rúgtuk kapura-azaz lámpaoszlopra a lasztit. Valaki persze állt mögötte, és ha melé ment, vetődött.
Ha sikerült az oszlopot eltalálni, vagy ha a "kapus" kivédte a mellé lőtt labdát, tízegynéhány szájból tört elő az ováció. a szomszédok nem kis bosszúságára.
Ja, és el ne felejtsem: május végén búcsút mondhattam Gréti néninek, aki mindenáron bele akarta tölteni a fejembe a német gramatikát, nem törődve azzal, hogy 13 évés koromban már megvolt németből (nem neki köszönhetően) a középfokú nyelvvizsgám.
Aki akkoriban járt a Rigó utcában, tudja, hogy azért ez nem volt semmi.
A felső fokot csak azért nem kapkam meg, mert Marx Tőkéjének részletét is kellett volna fordítani magyarról németre. Nyolcadikos tananyag volt. Hetedikesként még magyarul sem tudtam értelmezni...
Persze késöbb sem...
'73-at a Béke szállóban Péterrel, és anyámmal nyugatnémet , és keletnémet barátok társaságban, malacfarok húzogatással búcsúztattuk.
11 megjegyzés:
Kedves Többiek! Úgy olvassátok ám Andi írását, hogy mi ugyanabba a gimnáziumba jártunk, ugyanabban a négy évben. Andi a D osztályba, én pedig a C-be. Egymás mellett volt az osztálytermünk a földszinten. Érdekes egymás mellé tenni Andi beszámolóját meg az enyémet. :-)))
Andi, én azt nem is tudtam, hogy Ti 13-an zömében fönt voltatok, külön. Nem tűnt föl, mert mindig ott láttalak Titeket a mi folyosónkon. Annát is, Téged is. (Tudom, Anna az osztályotok "normál" részében volt.) Annyit tudtam a D osztályról, hogy az a matek-fizika tagozatos osztály, de hogy az osztályon belül van egy ilyen kiemelt csoport is, azt nem tudtam.
Attól a pénteki órarendetektől frászt kaptam volna! Ennyi matek és fizika egy napon! Brrr....
(Igaz, nekünk meg minden nap volt németóra, hiszen mi meg német tagozatosok voltunk.)
Nagyon szép volt az a négy év!!!
Az előbbi hozzászólásommal azt akartam érzékeltetni, hogy milyen érdekes, hogy mindenkinek más marad meg az emlékeiben ugyanarról a helyről, ugyanazokról az évekről. Végül is mind a ketten ugyanazokat az eseményeket éltük át az iskolában, mégis mindkettőnknek más élményei voltak/vannak.
Márti!
Csak elsőben láthattál sokat a folyosón. Másodikban is még elég sűrűn, de harmadiktól már szinte soha, csak az osztály másik felét.
Első év végén dőlt el, részint a jegyeink alapján (feltétel volt, hogy mindkét tantárgyból ötösnek kellett lenni), részint saját döntésünk alapján, mert így csak bizonyos egyetemek bizonyos szakjaira tudtunk jelentkezni.Kizárt volt, hogy ennyi szak óra mellett másból is alaposan fel tudtunk volna készülni felvételire.
A többiek nem választhattak maguknak tagozatot másodiktól.
Másodikban még "csak az ének-zene, torna, német, és osztályfőnöki óra alól volt felmentésünk. A vicc csak az volt, hogy az ofő németet tanított.Harmadiktól viszont már csak magyar, történelem, és orosz volt. Negyediktől még az általam nagyon utált orosz sem.
Kísérleti osztály voltunk. Soha többet nem indult ilyen.
Külön, csak nekünk nyomtatott, kísérleti tankönyvekkel. Az Istvánban volt egy foto-szakkörös barátom, aki szintén matek-fizika tagozatra járt: az ő tankönyvük teljesen más volt, és nekik semmilyen tantárgyat nem kellett leadniuk, legfeljebb kisebb óraszámban tanulták.
De az osztályotok többi része is matek-fizika tagozatos volt, ugye? Én legalábbis így tudtam. Csak gondolom, ők "normál" tagozatosok voltak, tehát úgy, mint a mi osztályunk fele a némettel: az első két évben heti 6 német órával, harmadikban és negyedikben meg heti 5 órával. (Ezenkívül volt még nekünk német szakkör is. Az elvben nem volt kötelező, de azért ajánlatos volt arra is járni! :-))
Az osztályunk másik fele egyébként orosz tagozatos volt, tehát amíg nekünk németóránk volt, addig nekik orosz. Nekünk a második nyelv (heti 3 órával) az orosz volt, hiszen az mindenkinek kötelező volt, az osztály orosz tagozatos felének meg a francia volt a második nyelv.
A másik oldalon a B-sek voltak mellettünk. A B osztály nem volt kettévágva. Az egész osztály angol tagozatos volt. (A második nyelvük természetesen nekik is az orosz volt.)
Nem, nekik másodiktól semmilyen szakjuk nem volt.
Bár szerintem a németet, vagy az oroszt simán felvehették volna, de ez szóba sem került.
Elsőben mindőnknek 6 fizika, és 8 matek volt. De ezt nem sokan bírták. Többnyire kettessel, hármassal zárták az évet.
Direkt úgy válogattak egyébként össze minket, hogy mindenki, mindkét tárgyból egész általánosban tiszta ötös volt, és az átlagunk sem lehetett egy évben sem 4,5 alatt.
Másodiktól ők visszaálltak a normál tanmenetre, nekünk viszont abban az évben fölment az óraszámunk először 10-10 matek-fizikára+ gyakorlat, harmadiktól pedig már 26 matek-fizika óránk lett, + kötelező szakkörként 4 gyakorlati óra, mert az már végképp nem fért volna a keretbe. A matematika, és a fizika órák tulajdonképpen nem is váltak külön nálunk.Volt, hogy egyik nap csak matekkal, másik nap csak fizikával foglalkoztunk. A könyveket nem is vittük haza, csak a jegyzeteinket, no meg a feadatgyűjteményt. Anna néni kijelölte, hogy ettől-eddig (többnyire 30-40 feladat között válogathattunk) mindenki azt a feladatot, de minimum 10-et oldja meg otthon, amelyik tetszik neki, aztán címszavakban megbeszéltük. Ennyi példát részletesen levezetni képtelenség lett volna. Ha valakinek nem volt 1 feladat világos, akkor persze részleteztük.
Fizika-emelt szintű matematika tagozat volt egyébként a szakunk másodiktól kezdve.
Nem véletlenül nem matematika-fizika tanár lett az osztályfőnökünk, mert gondolom, már előre tudták, hogy ketté válunk. Egyébként 16-an végeztük az elsőt tiszta ötössel, de közülük 1 fő fogorvosnak, kettő pedig állatorvosnak készült. Így ők nem jöttek velünk.
Kísérleteztek rajtunk.
Afféle,- most úgy mondanánk,hogy zseniképző-volt.
Nem vált be.
Mindannyian átlagemberek lettünk- szerencsénkre.
Mi, hárman lányok meg végül más pályát választottunk.
De ez már 1974-hez, és 75-höz tartozik majd.
A németet meg az oroszt már nem vehették volna föl tagozatként, mert már mindkettőből volt tagozatos osztály (a miénk), viszont lehetett volna valami más szakot kitalálni nekik, amilyen még nem volt az évfolyamban. Érdekes, hogy így, menet közben átállították őket általános tantevű osztállyá. Mert gondolom, eredetileg úgy vették föl az egész osztályotokat, hogy matek-fizika tagozatra kerülnek.
Bocsánat: tantervet akartam írni. (Kimaradt az r betű.)
Amúgy jól elbeszélgetünk mi itt ketten. :-)))
Mi meg élvezettel olvassuk.
Márti!
Akik szín ötössel jöttek a tagozatra, és első év végén elégségessel, ill. közepessel zártak, ők tuti másodikban már kibuktak volna, mert elvesztették a fonalat. A normál tantervnél viszont ők is, szinte kivétel nélkül javítottak.
Én is rontottam az utolsó évben fizikából négyesre. A felvételinél pedig csak az osztályzat számított be a pontszámba, mindegy volt, hogy a tudásunk sokszorosa volt a többiekének. Kamatoztatni csak a felvételivel egybekötött érettséginél tudtuk.Mert a feladatokkal hamar végeztünk, úgyhogy ahol lehetett. 2-3 féleképpen is megoldottuk.
Tulajdonképpen ez nem tartozik a témához,(csak a tagozat miatt jutott eszembe) és mivel elég sok pedagógus ír ide:
Én bizony rendkívül örülök annak, hogy alsó tagozatban is lehet újra buktatni.
1 rokon kisfiúnál szülői értekezleteken mindig elmondták, hogy nem figyel,rosszalkodik az órákon, és bántja a társait.
Az anyuka oldotta meg helyette a házi
feladatokat, de mindig megkérdezte: ugye érted most már?
Annyiszor olvasták együtt az olvasókönyvet, hogy megjegyezte.
A tanítónéni, mivel a házik mindig tökéletesek voltak,az olvasás is jól ment, mert fejből mondta, nem pedig olvasta a szöveget. Az órákon a rossz teljesítményt a figyelem hiányának tudta be.
Elküldték pszihológushoz.
Így aztán csak harmadikban derült ki, mikor ő is elbeszélgetett az anyukával, hogy itt bizony nagy a probléma.
Pedig a kedves Anyuka csak szivét lelkét kitette, hogy a gyereke tudjon valamit, együtt tanult vele, és csak akkor engedte bemásolni az iskolai füzetbe a házi feladatot, amikor az már tökéletes volt. Olvastatni is addig olvastatta a szegény gyereket, ameddig az már a végén kívülről tudta. ez az a bizonyos jó szándék, amivel a pokolra vezető út ki van kövezve. Én bizony megtiltanám a szülőknek, hogy otthon együtt tanuljanak a gyyerekeikkel. Annál is inkább, mert nem ez a szülő dolga. A tanítás az iskola a pedagógus dolga, az otthoni kellemes békés játszós légkör meg az anyuka dolga.
Megjegyzés küldése