2010 utolsó negyede sajnos nagy szomorúságot hozott nekem, mivel októberben váratlanul meghalt az édesanyám. A születésem óta, több, mint 54 évig együtt laktunk, a legjobb barátnők voltunk. Így most teljesen megváltozott az életem. Remélem, a következő év majd örömöt is hoz nekem.
Mindannyiotoknak boldog új évet és további lelkes irogatást kívánok!
(u.i.: Aki még esetleg nem tudná: a "Samu" álnév ellenére én nő vagyok. :-))
8 megjegyzés:
Mártikám, őszinte részvétem! Nem lehetett könnyű így a Karácsonyod!
Köszönöm szépen, Andi.
Kedves Samu, aki Márti! Újból fogadd együttérzésemet. Azért hadd kívánjak sok örömöt a jövő esztendőkre.
S megragadva az alkalmat innen kívánom minden Bloggerinának, Blogger-társnak, aki ezt a bejegyzést olvassa: Felszabadult, örömökben gazdag, jókedvű új esztendőt! (Mert megbűnhődte már...)
Fogadd őszinte együttérzésemet!
Az én anyukám 83 évesen 10 éve ment el, de nincs nap, hogy ne hiányozna, vagy ne jutna eszembe!
Mindenkinek nagyon köszönöm az együttérzést.
Nehéz ilyenkor bármit is mondani...
Az én mamám annyi idős volt, mint én most, amikor elment. Ennek idén már 18 éve és nagyon hiányzik. Elfogadni nagyon nehéz, hogy nincs mellettem fizikai valójában, de mégis velem van nap mint nap, felejthetetlenül.
A fájdalom csöndes belenyugvássá szelídült...
Ó, ez nagyon közeli. (Négy év kellett ahhoz, hogy el tudjam engedni az anyukámat.)
Samu, jó, hogy eddig is együtt voltatok!
Bölcsen szóltál, Akimoto. Hálás is vagyok az elmúlt, majdnem 55 évért. A jelenlegi helyzetet pedig békével elfogadom, még akkor is, ha nagyon szomorú.
Megjegyzés küldése