2010. december 31., péntek

Régi Szilveszterek


A kép ugyan nem azon a szilveszteren készült, de talán hozza a hangulatot.


Szomorú, de én már csak az emlékeimből élek szilveszter tekintetében.
Talán tíz éve is van annak már, amikor még együtt a párommal társasággal szilvesztereztünk.
Felréved most az emlékezetemben egy régi-régi szilveszter, az első, amit baráti társaságban a még csak udvarlónak titulált későbbi férjemmel együtt töltöttünk.
A barátjának volt egy telente nem használt szoba-konyhás melléképülete, azt fűtötték be jó melegre és ott jött össze a társaság. Ez alig ötven éve történt 1960 szilveszterén.
Mi lányok felöltöztünk szép csinosan a ma retrónak nevezett divat szerint. Volt egy türkiz színű csíkos ruhám könyékig érő raglánujjakkal.princessz szabású -karcsúsított - egy nagy aranyszínű kerámia gombbal díszítve.Hozzá csipke selyem harisnya, tűsarkú cipellő és csipkekesztyű - hófehér - bizony! Nem adtuk alább mi falusi kisnagylányok. Igaz, hogy fáztunk nagyon az egy szál vékony szövet ruhában, nem beszélve a cipőről. Olykor hazaérkezés után bálból, lakodalomból, mulatságról úgy kellett életre kelteni dörzsöléssel a már kékülő lábunkat, talán még meg is fagyott egy kicsit, mert hát hosszúra nyúlt a búcsúzkodás a kapuban. Hallottuk mi, hogy Pesten némely nő arra vetemedik, hogy csizmát húzzon, hát még ilyet - egy csínos ruhához csizmát! - megáll az ész.
A fiúk természetesen öltönyben, fehér ing, nyakkendő, fényesre suvickolt félcipőben bedobott séróval, bekölnizve jó kis szegfű kölnivel - ez még a jobbik fajta volt, az én udvarlóm ezt használta, ma is érzem az illatát, ha lehunyom a szemem és a levegőbe szimatolok - viszont mások a rettenetesen büdös orosz kölnivel, vagy borotválkozás utáni pitralonnal szédítették a lányokat. Hát némelyik illat valóban szédítően büdös volt.
Hosszú összeeszkábált asztalokat, kétfelől ugyancsak házilag gyártott lócákat raktak be. Az asztalok szőnyeg papírral voltak letakarva, a lócák meg ócska pokrócokkal. Ugyancsak kellett vigyázni, hogy a félrecsúszott pokrócok alól kikandikáló durva, szálkás fa össze ne húzza a szép csipke harisnyánkat.
Mindegy a körülmények ellenére mi bizony jól éreztük magunkat. A fiúk hoztak házi bort, szódavizet régi szódás üvegekben,sült kolbászt, fasírtot kenyérrel, mi lányok pogácsát, süteményt.
Zene is volt egy szál hegedűst fogadtak meg a fiúk , meg egy klarinétost.
Beszélgettünk, a párom végeérhetetlenül mondta a vicceket, énekeltünk, táncoltunk.
Fiatalok voltunk, szerelmesek, hát hogyne éreztük volna jól magunkat.
Éjfélkor aztán a hirtelen lekapcsolt villany miatti sötétben boldog új évet kívántunk egymásnak, a fiúk meg kiabálták: Szabad a csók !!!

2 megjegyzés:

Andrea írta...

Jé, erről a villanyoltogatós új év köszöntőről én már teljesen el is feledkeztem!
De jó, hogy felelevenítetted!
De az a szőnyeg papír-arról még sosem hallottam!?

Névtelen írta...

ez egy mintás papír tekercs volt, amit végíg húztak az asztalon abrosz helyett.