Bár az úttörős poénokat már mind ellőttük a totóban, mégis arról írok. Egyrészt, mert ez jutott eszembe, amikor megláttam az évszámot (csak aztán összecsaptak a hullámok a fejem felett), másrészt pedig, mert életem ezen időszakában én, bizony, az voltam. Ráadásul örsvezető a saját osztályomban, azt ugyan meg nem mondom már, hogy hívtak bennünket, rémlik valami párduc.
Az év első felében fejeztem be a hetediket, és szeptembertől kezdtem a nyolcadik osztályt. Ez a tizenéves korunk pedig igen alkalmas volt arra, hogy már kulturális igényeink legyenek. Voltak is! Ezért kétszer vagy talán háromszor is megnéztük örsgyűlések keretében - ahova, ugye, mindenkit elengedtek - a Sárga tengeralattjárót. Már akkor éreztük, hogy alapmű :)
Az örsi naplóban volt az minden: hol kulturális program, hol ismeretterjesztő film a tenger élővilágáról, hol talán be se írtuk. Mindenesetre a filmet minden alkalommal nagyon élveztük. Tehettük, a mozi - az a régi, olajospadlós, fölcsapós székes - a szomszéd utcában volt, a diák mozibérlettel pedig került vagy három forintba a jegy, de lehet, hogy csak 2,60-ba. Nem emlékszem, hogy a lebukás veszélyétől tartanunk kellett volna, nyugodtan el lehetett otthon is mesélni, a szüleink se vették olyan komolyan azt az úttörősdit.
Utánanéztem a neten, az emlékeim pontosak lehetnek, mert a filmet 1968-ban mutatták be, és akkoriban beletelt két év is abba, hogy egy ilyen eljusson hozzánk. Viszont illusztrációnak se kép, se hang; a zenét jogvédés miatt nem engedi betenni, a youtubos összeállításokat pedig inkább nem.
Akkor mostanra már mindenkinek, aki eddig elolvasta, ott motoszkál a fülében a jellószabmarin, tessék dúdolni! :)
2 megjegyzés:
jájjVackor! ez nagyon jóvolt:)
jellószabmarin....jellószabmarin....
Jól emlékszel. Én Pápán néztem meg katonatársaimmal a moziban, és mint írtam, 1970-ben voltam leginkább katona. A filmet különössé tette, hogy (emlékezetem szerint) német alkotója volt. A rajzok stílusban és ritmusban jól illeszkedtek a Beatles muzsikához.
Megjegyzés küldése