A nyolcvanas évek elején még javában virágzott a szocialistabrigád mozgalom szövetkezetünkben.
Volt piros műbőrkötéses brigádnapló minden ágazatnak, ahova be kellett vezetni, képekkel illusztrálni mikor és mennyi időt töltöttünk együtt.
Jó lenne ezeket a brigádnaplókat újra lapozgatni, lehetne nagyokat röhögni. Mert hát bizony némelyik napló írnok nem volt a szépírás és a fogalmazás nagymestere. Füllenteni viszont kénytelen volt annak érdekében, hogy az ő brigádja túl szárnyalja a kötelező együtt töltött óraszámot- úgymint: társadalmi munka, közös kirándulás, színház látogatás tekintetében.
A kultúra jegyében színházlátogatásra is jártunk. Egy része a társaságnak imádta a színházi előadásokat, de a másik része? - hát... Amikor Csehov: Három nővér c. művét néztük meg némelyek horkolva aludtak a bársonyszékekben. Becsületünkre legyen mondva nekünk nőknek, ezek azért férfiak voltak, akik egy kis házi pálinkával indították az estét. Igyekeztünk őket felrázogatni, nem nagy sikerrel.
Viszont a közös kirándulásokon mindenki jól érezte magát. 1980-ban felfutóban volt a tsz, a beruházásokra felvett hosszú lejáratú hiteleket egy ideig még fizetni sem kellett, így még egy kiránduló buszra is futotta. Hétvégeken mindig más és más brigád, vagy kettő összefogva kereste fel az ország szép helyeit. Oda-vissza úton ment a móka, kacagás, nótázás, a célállomáson meg csak bámult a csapat mennyi gyönyörűség van a mi országunkban. S mindez egy fillérbe sem került nekünk utazóknak. Természetbeni juttatásként fogtuk fel, nem gondolva azzal, hogy a későbbi csődhöz a brigádmozgalom, mint olyan szintén hozzájárult. Hiszen a legvidámabb barak idejét éltük nem igaz?
Volt piros műbőrkötéses brigádnapló minden ágazatnak, ahova be kellett vezetni, képekkel illusztrálni mikor és mennyi időt töltöttünk együtt.
Jó lenne ezeket a brigádnaplókat újra lapozgatni, lehetne nagyokat röhögni. Mert hát bizony némelyik napló írnok nem volt a szépírás és a fogalmazás nagymestere. Füllenteni viszont kénytelen volt annak érdekében, hogy az ő brigádja túl szárnyalja a kötelező együtt töltött óraszámot- úgymint: társadalmi munka, közös kirándulás, színház látogatás tekintetében.
A kultúra jegyében színházlátogatásra is jártunk. Egy része a társaságnak imádta a színházi előadásokat, de a másik része? - hát... Amikor Csehov: Három nővér c. művét néztük meg némelyek horkolva aludtak a bársonyszékekben. Becsületünkre legyen mondva nekünk nőknek, ezek azért férfiak voltak, akik egy kis házi pálinkával indították az estét. Igyekeztünk őket felrázogatni, nem nagy sikerrel.
Viszont a közös kirándulásokon mindenki jól érezte magát. 1980-ban felfutóban volt a tsz, a beruházásokra felvett hosszú lejáratú hiteleket egy ideig még fizetni sem kellett, így még egy kiránduló buszra is futotta. Hétvégeken mindig más és más brigád, vagy kettő összefogva kereste fel az ország szép helyeit. Oda-vissza úton ment a móka, kacagás, nótázás, a célállomáson meg csak bámult a csapat mennyi gyönyörűség van a mi országunkban. S mindez egy fillérbe sem került nekünk utazóknak. Természetbeni juttatásként fogtuk fel, nem gondolva azzal, hogy a későbbi csődhöz a brigádmozgalom, mint olyan szintén hozzájárult. Hiszen a legvidámabb barak idejét éltük nem igaz?
1 megjegyzés:
Idamama, itt egy brigádnapló:
http://retronom.hu/index.php?q=node/6676
Jó lenne belenézni. :)
Megjegyzés küldése