Egy év, ami szintén volt

Hihetetlen, mi minden képes egyetlen évbe bezsúfolódni.

Ami talán a legmeghatározóbb: ismét új munkahely, munkakör. Tökéletes, mert annak a kevés eszemnek maradéktalanul megfelel. Munkaidőm kötetlen - természetesen igen hasonlít a házimunkára, aminek lehet, hogy van eleje, de vége sose. A gyerekek is alig látnak, de sebaj, apjuk kívánságának meg kell felelni, ő már fáradt a pénzkereséshez, most rajtam a sor. A gyerekek sincsenek elhanyagolva, anyós mentesíti kisfiát, aki ugyebár fáradt.
Nem, nem ez volt életem legszebb éve. Tanulsága annál több. Az egyik, hogy soha többet nem megyek vezetőnek - pedig szerettek és a jutalom elbírálásán kívül szivesen is tettem, amit kellett. Ugyanezen időszak alatt az is kiderült, hogy a mi mintaházasságunkat lehet kintről irigyelni (sokan meg is tették), de élni benne nem éppen a legjobb. Bár még mindig nem vagyok hajlandó elhinni, csak érezhetően elfogynak előlem a színek, az érzések. Öregebb vagyok az elődömnél, aki most készül nyugdíjba, s egész életét a számvitelnek szentelte, ifjú lány korától.

Aztán ez az év is elmúlt.