Azon a nyáron velem csupán annyi történt, hogy NagyonRégiSzerelemmel eljegyeztük egymást. Akkor már három éve mi voltunk a nagykönyvben megírt "összeillő pár", legalábbis ismeretségi körünk egybehangzó véleménye szerint. Júniusban gyűrű, ünnepi vacsora, tervek, röpködés tíz centivel a föld fölött, egész nyáron ebből állt az élet. Aztán augusztus közepén - mindegy már, mi okból - vége lett a terveknek, a röpködésnek, és persze a jegyességnek is. Mari barátnőm egy Bartók Béla úti presszóban próbált lelkileg életre pofozni és töltötte belém a konyakot, mintha attól valami is megjavult volna. Ezek után terápiás célzattal kivettem egy hét szabadságot és naphosszat a kert legtávolabbi csücskében feküdtem a napon, nem beszélgettem senkivel, csak ülepítettem a történteket.
Emlékeim szerint viszonylag hamar túl voltam az egészen, legalábbis mind ez ideig abban a tudatban éltem, hogy akkor augusztus-szeptemberben néhány hét alatt kihevertem - ám a napokban előkerült H. barátnőm két rövidke levele ugyanannak az évnek decemberéből és én elámultam. H. ugyanis ezekben a levelekben kifejezetten vigasztal engem és az utalásokból világosan kitűnik, hogy a szakítás volt az ok, ami miatt úgy látszik, vigasztalásra szorultam. Decemberben, még mindig.
NagyonRégiSzerelemmel nem haragban váltunk el, még pár évig egy helyen dolgoztunk, aztán ő önállósította magát, kilépett és azóta nem láttam. Az utóbbi egy-két évben sokszor eszembe jut, főleg mert újabban gyakran álmodom vele, az álmaim cselekményében megjelenik, beszél, mozog, és én olyankor mindig természetesnek veszem, hogy ott van. Pedig már harminc év telt el 1980 nyara óta.
Emlékeim szerint viszonylag hamar túl voltam az egészen, legalábbis mind ez ideig abban a tudatban éltem, hogy akkor augusztus-szeptemberben néhány hét alatt kihevertem - ám a napokban előkerült H. barátnőm két rövidke levele ugyanannak az évnek decemberéből és én elámultam. H. ugyanis ezekben a levelekben kifejezetten vigasztal engem és az utalásokból világosan kitűnik, hogy a szakítás volt az ok, ami miatt úgy látszik, vigasztalásra szorultam. Decemberben, még mindig.
NagyonRégiSzerelemmel nem haragban váltunk el, még pár évig egy helyen dolgoztunk, aztán ő önállósította magát, kilépett és azóta nem láttam. Az utóbbi egy-két évben sokszor eszembe jut, főleg mert újabban gyakran álmodom vele, az álmaim cselekményében megjelenik, beszél, mozog, és én olyankor mindig természetesnek veszem, hogy ott van. Pedig már harminc év telt el 1980 nyara óta.
3 megjegyzés:
...a Kovács Kati dalt hallgatva sok történés eszembe jutott nekem is. Neked pedig gondolom Bikfic, mint egy film....
N.R.Sz. harminc év után is eszébe tud jutni az embernek, tanúsíthatom.
Hát igen. :)
Megjegyzés küldése