A többiek bejegyzései, no meg a múltba visszarévedés megannyi apróbb-nagyobb élményt, rég elfeledett, vagy épp soha ki nem törölhető emléket idézett fel 68-ból. No meg összekapcsolódókat, egymásra épülőket is.
Ilyen a Kislány a zongoránál és a pikk szalámi együttese. Legalábbis az én fejemben. :) Azon a nyáron szabadságukról visszaérve Constantine-ba Rozi néniék nemcsak kóstolót hoztak hazai ízekből (értsd alatta: pikkszalámi, hegyes csípős paprika, füstölt kolbász, házi pálinka és társai), hanem egy kislemezt is, amit egymás után annyiszor hallgattunk meg, hogy az élménybeszámolós délután végére már kívülről fújtuk a Koós-féle Liszt rapszódiát. Szinte látom magam, ahogy a bőrpuffon ülök, majszolom a szalámis szendvicset és csodálva nézem a táncoló, éneklő felnőtteket. Hát, már úgynevezett nagylány voltam, mégis mekkora gyerek :)
(Rozi néniből meg híres fűszer-asszony lett azóta. )
Azon az őszön láttam meg a Szaharát, pontosabban a kapuját. Biskrában töltöttünk el egy búcsúzós hétvégét, születésnapi ajándék volt az utazás, aztán október végén már újra itthon ültem a padban, kedves Gyakorlómban.
De addig még "beszereztem" egy életre szóló félelmet is. Apám nagy fotós lévén, szeretett volna egy képet emlékül, ahogy copfosan állok a kősivatagban, egy jókora teve mellett. A lelkes arab tevetulaj szívesen segített, hiába mondták, hogy csak röhögött, szerintem viszont rámvicsorgott az állat, így sebesen elrohantam messze, teve és hajcsára meg utánam, nehogy lemaradjanak a fényképről. Meg a remélt pár dínárnyi köszönet-jutalomról. Végül persze "győztem", a fotózkodás nem folytatódott. De a tevéktől a mai napig félek, hiába tudom, hogy butaság :)
Az az év, a 68-as is, lehetne a levelek éve, mint annyi év a mi családunk életében. Gondoltam keresek ide egyet mutatóba, de úgy belevesztem a halomnyi írás olvasásába, nagyanyám, apám, anya, Laci nagybátyám akkori sorai vettek körül az elmúlt napok estéin, hogy másj inkább egy másik évhez kapcsolok levél-idézetet.
Ha nincs is tevés képem, azért találok talán ide valamit.
2 megjegyzés:
Rhumel, én is rettegek a tevétől. Ronda a foga, és félek, hogy leköp. Mongóliában állok vele egy sivatagi Közért ajtajában, de nem 68-ban. 72-ben. Ha odajutunk, belinkelem a képet. :)
Igen, a ronda foga a fő ok! :)
Bátor voltál, egy ajtóban állni vele...jaj :)
Megjegyzés küldése