Tényleg azok. Mert nem mindig sikerül évekhez kötnöm a negyven-egynéhány évvel ezelőtti eseményeket. Foszlányokat sikerül csak előhalásznom. Konkrétum - "tárgyi bizonyíték" - rettentő kevés maradt.
Például egy kockás füzet sűrűn teleírt négy oldala: Petőfi útja a népiességtől a népiségig, rajta a dátum: 68.05.21. Magyar dolgozat fogalmazványa, írtam valakinek, aki akkor járt középiskolába, és ki nem állhatta Petőfit.
Feljegyzések egy megmaradt egyetemi jegyzet hátsó oldalán: "Fecske 22 Ft, lottó 20 Ft, Symphonia 18 Ft."
Ugyanennek a jegyzetnek a belső borítójáról: "Marinak történelmi materializmus könyv péntek reggel 7 után". A könyvre emlékszem, Marié volt, nálam volt, vissza kellett adnom, de hogy miért pont reggel 7 után...
Erre viszont emlékszem, ezt én adtam kölcsön: "Satya, Dürrenmatt-drámák"
És ugyancsak a belső oldalon a második félév végi vizsgarend. Hat vizsgám volt abban a félévben, mind a hatot júniusra hagytam. 21-én vizsgáztam statisztikából, ó, mennyire utáltam, hogy csupa-csupa képlet, ó, mennyire untam a halkszavú, száraz előadásokat, a halkszavú, száraz K. professzort - akiről aztán évekkel később, itt, a KSH-ban kiderült, hogy jó humorú és egyáltalán nem száraz. A statisztikáról meg az derült ki, hogy élvezem :)
Lapszéli bejegyzés, valahol a jegyzet közepén: "Marquez-Vaughn: Amikor melegen süt a nap" Tessék meghallgatni!
Amúgy nem a Bachelors-együttest hallgattam a legtöbbször, hanem a Seekers-t. Ez volt a Sétálj velem" éve. Tudom, nem 1968-as szám (ahogy az előző sem), én azonban ekkor fedeztem föl. (A felvétel viszont 68-as. Véletlen.)
És a Mandragora éve. Bányász mozi a József körúton. (Emlékszik még rá valaki?) Nagyon tetszett Philippe Leroy.
Erről jut eszembe Bertalan Imrének, a Nők Lapja helyettes főszerkesztőjének 1968. március 18-án kelt levele: "...az írás olyan vetés, amiről a szerzője nem tudja, hol, mikor, milyen termést érlel." Tudniillik az ő cikke nyomán és az ő segítségével keveredtem levelezésbe, majd személyes ismeretségbe a Zágrábi Magyar Kultúrkör elnökével (akivel aztán, valamikor májusban, együtt néztük meg a Mandragorát a Bányász moziban. És Bertalan Imrét is meglátogattuk a Blaha Lujza téri sajtószékházban. Ajánlkozott esküvői tanúnak, de hát nem lesz minden kapcsolatból esküvő.)
Egyébként jól sejtette Vackor, hogy "hogy '68 egyik emlékeként a csehszlovákiai bevonulást fogják említeni többen is." (Ezzel kapcsolatban találtam egy cikket, a Szonda 2008-as felmérése szerint ez a "többen" 44 százalék.) Említem hát én is: Martinát augusztus 21-én reggel semmiről sem tudva - nem is értem, nyilván eszünkbe sem jutott híreket hallgatni - tettük föl a Nyugatiban a vonatra, utóbb derült ki, hogy három napi utazással jutott csak haza az NDK-ba.
Mi volt még? Februárban téli olimpia Grenoble-ban, éjszakába nyúló műkorcsolya-közvetítések, még voltak Protapopovék, és elsők lettek, és régi kedvenceim közül volt még Emmerich Danzer (Suppé: Könnyűlovassági induló, hogy '68-ban is erre futott-e, azt már nem tudom, mindenesetre ez volt a védjegye. Mint Protapopovéknak a Szerelmi álmok...).
Nyáron Gaius Institutio-it fordítottam, annyira fontos volt, hogy amikor végképp megakadtam egy nyelvtani szerkezeten, képes voltam elzarándokolni középiskolai latintanárnőmhöz, segítene kibogozni.
Talán volt egy visegrádi hajókirándulás négyesben, a már emlegetett Marival (aki középiskolai padtársam-barátnőm, akkoriban Moszkvában volt egyetemista) és vőlegényével. Azért talán, mert az akkor készült fényképek hátulján nincs semmiféle dátum. Gyanítom, '68-ban készülhettek.
Ez meg, azt hiszem, még 1967-ben készült. De egy év alatt nem változhattam túl sokat.
És csöppnyi csalás van a vers körül is. A kötet címe ugyanis "Szép versek, 1968" - de 1969-ben jelent meg.
Viszont a vers 1968-ban íródott, és nagyon idekívánkozik:
Az volt a jó az ifjúságban,
hogy nem tudtam, ez az ifjúság.
A szerelemben is ez volt jó,
a sejtés, nem volt még neve sem.
Most már tudom: van ifjúságom.
S ez annyi: elmúlt, elmúló
észvesztésekben sírva játszom,
ami még megjátszható,
kék szerelmet, jácint dühöt,
de betelvén, egyre éhesebb,
sajog szívem, gyűlölködök,
szerelmekben szégyenkezek.
Jó volna semmiben sem hinni,
mielőtt még elégetik
kővel és földdel elcsitítni
ifjúságom kellékeit.
(Bella István: Az ifjúság múzeuma)
13 megjegyzés:
Nagyon érdekesek a Figyelő 2008-as felmérései (is).:) Valamint az összefoglalás: "A magyar felnőttek egyharmadának semmi sem ugrik be 1968-ról." Mi azonban a megnyugtató kétharmadhoz tartozunk! És végre itt az - igaz, elrejtett - egyetemista Gabi. :)))
Viszont sikerült beraknom a linkeket :) Nem volt könnyű, nagyon elkényelmesített a nolblog majd a freeblog bejegyzésszerkesztője.
@Gabi:Az ifjúság múzeuma még 10 - 15 évvel később is így működött, nálam legalábbis :)
_____________________
És ha ráérsz egyszer segíts nekem lécci! A link új ablakban nyíló berakását itt a blogspoton kérdezném, mert nagyon zavar, hogy a lapon nyit és állandóan bezárom....
emilemre is jöhet: saso63@gmail.com
:)
A linket záró macskaköröm után: target="_blank", utána a záró tag, vagy ha azt akarod, hogy a szöveg legyen a link, akkor a _blank utáni macskaköröm után záró kacsacsőr, aztán jön a linkké tett szöveg a záró tag-gel
Ha meg nem új ablakban nyílik, óvakodj a záró X-től, használd inkább a "vissza" nyilat :)
@KapitányG: én "automata blogger" vagyok, és csak pár helyre szoktam beírni a szerkesztőbe (pl. a freeblog képméretéhez) És nagyon köszönöm a segítségedet, működik.
A záró X, néhanap hasznosabb, mint a visszanyíl :)))))))))))))))
Néhanap igen :)
Te is szeretted a műkorcsolya közvetítéseket? Protapopovék, a Bányász mozi, a Szép versek, a Nők Lapja szerkesztősége jó emlékeket idéz. És Bella. Milyen jó, milyen okos ember volt.
Emlékszel a régi műkorcsolya-közvetítésekre? Amikor még szinte minden kűr után takarítani kellett a havat a jégről (mint a hatvanhármas budapesti EB-n), amikor Terták Elemér és társai a pálya szélén állva mutogatták a pontokat, amikor hosszú félórákig kellett várni az eredményhirdetésre? A hibázni nem tudó Sjuokje Dijkstrára? Manfred Schnelldorfer volt a kedvencem :)
Látom magam előtt a nem épp elegánsan öltözött bírókat, ahogy felmutatják a pontszámokat :) HOgy izgultunk, mennyi pontot kap egy -egy versenyző.Annakidején ki nem hagytam volna egyetlen adást sem, szurkoltam a kedvenceimért.
Próbáltam nézni az elmúlt években is a korcsolyázókat, már nem köt le, hiába...Valami elmúlt.
El, sajnos.
Kozári Józsefné!
(Semmi, semmi, csak egy teljes napi gondolkodás után végre beugrott, hogy hívták azt a magyar pntozóbírónőt, akinek a nevét legalább annyiszor hallottam nemzetközi versenyeken, mint Terták Elemérét)
Gabi,irigylem a névmemóriádat!
Megjegyzés küldése