Ebben az évben nem történt semmi sorsfordító esemény. Dolgozni a 83/84-es tanévben kezdtem, tehát komoly tanító néni voltam. Az iwiwen látom akkori tanítványaimat, harmincon túl járnak már ...
Ebben az évben volt először herpeszem, melyet az iskolai menzán szereztem be, s mitől azóta sem tudok megszabadulni.
Ebben az évben láttam először serkét, ez is olyan dolog, amiről boldogan lemondtam volna.
Ebben az évben volt az első iskolai tábor, melyen tesókám is részt vett, mint ifivezető. Mivel a kollégák is fiatalok voltak, s többnyire jó fejek, hát szerveztünk magunknak pizsamás éjszakai fürdőzést az uszodában. Nagyon élveztük, hogy csak mi voltunk egyes-egyedül a medencében, ráadásul éjszaka, ráadásul pizsamában...
Ez a tábor azonban majdnem elmaradt, mert a kötelező orvosi vizsgálaton kiderült: majdnem az egész társaság tetves, úgyhogy ott az iskolában kezeltük a fejeket Nyttiforral. Még most is látom őket, ültek a folyosón nájlonzacsival a fejükön, várva, hogy pusztuljon, aminek pusztulnia kell.
A baráti körrel elég sűrűn szerveztünk magunknak kiruccanásokat, volt úgy, reggel hatkor keltem, éjjel háromkor hazaértem, másnap reggel hatkor keltem és kezdődött elölről. A fiatal szervezet sokat kibír. Most próbálnám meg ugyanezt! Kipusztulnék, mint a dinoszauruszok.
A fizetésem 3200 forint volt, és kaptam több szóbeli dicséretet (írásban), mert állandóan nyüzsögtem.
Sokkal kevesebb volt az adminisztráció, sokkal nagyobb volt az önállóság. Ó, azok a boldog békeidők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése