Kinyitom a szemem, és egyedül vagyok az ágyban. Tényleg egyedül. Az elmúlt hetek fullasztó időszaka után végre könnyedén veszem a levegőt. Hallom az ablakon beszűrődő hangokat, a szomszédos iskolában éppen szünet van, és a sok gyerek, a még élénken emlékezetében élő nyári szünettel igyekszik az iskolai óraközi szünetben, még egy kicsit visszalopni magát nyárba.
Csak ne kéne felülni.
Aztán csak nézem, nézem, és alig hiszek a szememnek.
Mostantól végérvényesen megváltozott az életem. Karomban tartom azt, aki belőlem van, egy valódi, igazi, hús-vér kisgyereket. Az én gyerekemet. Olyan hihetetlen az egész.
Emberek, ez itt az én gyerekem! Értitek? Gyerekem van! Nekem!
Anya lettem.
Hát ez volt 1984 legnagyobb eseménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése