1968 Villány
A második középiskolai évet fejeztük be abban az évben, s mivel az előző nyáron tizen az osztályból elmentünk épitőtáborba, másodszor is összeállt a kis csapat. Aki volt épitőtáboros emlékezhet milyen is volt egy ilyen két hét, aki nem... az sokat hagyott ki:o)
Első évben Helvécián voltunk szőlőt kötözni a Duna-Tisza közén, másodszorra Villányba ment a mindenfelől (meg a mi kerületi iskoláinkbó)l toborzott lánysereg - komlót szedni.
Pesti lányok lévén sok fogalmunk nem volt milyen is maga a növény, annyi rémlett, abból készül a sör.
A valóság aztán jó próbára tett bennünket. A komló ugyanis futó növény, a gazdaságban póznák között kifeszitett drótokon, 5-6 méter magasra nőtt fel és a leszedéséhez le kellett rángatni a termésekkel teli bokrokat. Kinézetre tobozra
hasonlitott a komló, azonban a pille súlyu..
Háromféle nagyságú kosárba kellett osztályozni a kézzel letépett tobozkákat, miután a termetesebb lányok Varga Margit és Győrffy Mari letépte a bokrot, amit körbeálltunk s a mellettünk lévő nagy-, közép- és kiskosarakba dobáltuk a megfelelő méreteket.
A nagykosár soha nem akart megtelni, hiába volt nagyobb alakú a komló, pedig min. 6-ot kellett leadni, hogy versenyben maradjunk. Merthogy brigádok között verseny volt és mivel előző évben az élen voltunk, következő évben is bizonyitani akartunk (fogalmam sincs, miért voltunk olyan lelkesek, valahogy természetesnek tűnt..). Néha azért nagyon dühösek voltunk, ha nehezen teltek a kosarak, s megfogadtuk, soha az életben nem iszunk sört, annyira nehéz volt a munka a júliusi hőségben.
A helvéciai sátorozás után, a villányi kollégiumi elhelyezés paradicsominak tűnt, a szép hegyes környékről nem is beszélve (azóta sem jártam arrafelé... sajnos). A tábori élet vidám volt, esténként kihirdették az eredményeket, ki mennyit szedett, s mi sivitoztunk, ugráltunk, ha mi voltunk az elsők... Talán kaptunk is valami jutalmat a végén, némi zsebpénzt..
Rendeztek „Ki mit tud”-ot is, én mint szerepelni imádó figura, indultam, illetve rávettem Munkácsy Babi barátnőmet, hogy kutassunk fel a lányoknál szines cuccokat és megfelelően beöltözve cigánydalokat énekeltük.. Nyilván nem rosszul, mert mi nyertünk...
A történelem csak rövid időre suhant át a vidám tábori életen. Azt hiszem hétvége volt, szombat vagy vasárnap.. Vacsorához készülődtünk, előtte öltözködés, sorba kellett állni a fürdőben is, hogy szabad zuhanyozót kapjon az ember. Egyszercsak rohangálás, kiabálás támadt, hirtelen nem lehetett tudni mi történt. Néhány lány egy zokogó társukat vigasztalta, a tanárok akik szabadság gyanánt minket felügyeltek, ideges arccal jártak-keltek. Aztán megtudtuk, hogy a siró lány apja katonatiszt és baj van, lehet háború lesz, mert Cseszkóban balhé van és az oroszokkal együtt a magyar hadsereg is bevonul...
Akadt persze egy-két idősebb lány akiknek a fiúja épp bevonult vagy tartalékos rokonuk volt, szóval egyre többen hisztiztek..
Ennyire emlékszem a „nagy 68-ból”...
Mikor hazamentünk a táborból sem tudtam meg többet, a szüleim „vonalas”-ok voltak, szerintük ennek igy kellett lennie..
Talán 2-3 év telt el, mikor kirándulni voltam Esztergomban, a Duna másik oldalán, egy nagy raktárszerű épületen még mindig ott viritott a fehérrel festett hatalmas felirat: Hivjátok vissza a katonáitokat!!!!
16 megjegyzés:
hehe, 68-ban nyilván én is voltam építőtáborban, csak a 3. osztály után :-)
de nekem a 2-3 építőtáborból csak egy-két kép maradt meg, az is csak a fejemben, nem tudnék írni róla
Helvécia ismerős, de már fogalmam sincs, hol van, és Bajára emlékszem, hogy fürödtünk a Sugovicán(ban?)
rpanni
Hol lehet az építőtáboros kiváló brigád-jelvényem?! :)Mert még biztos megvan, de az oklevél (mi ezt kaptunk jutalmul...)már az enyészeté.
És Kanga, igazad van, tényleg én sem tudom már, miért is voltunk annyira lelkesek. De az biztos, nagyon jó érzés volt a csapatversenyben, és a Ki mit tud?-on is nyerni, mert hát persze nálunk is ez ment./Igaz, nem 68-ban, de akoriban még nem változott olyan gyorsan a világ/
Arra -is - pompás ez a blog, hogy nap,mint nap annyi elfeledett dolgot juttattok eszembe! Kicsit kezdek emlékezni, milyen is voltam annó. Mert néha nagyon elfelejtjük, nem?
"Cseszkó"..., de rég hallottam így emlegetni, pedig régebben szinte mindenki ezt használta a hosszú Csehszlovákia helyett. :)
Borka bennem sok "régi" szó maradt meg, mert 23 éve élek külföldön:o)
Egy kis hiba is csúszott az irományomba: júliusi hőség helyett természetesen augusztusit kellett volna irnom..
Nagyon jó volt olvasni Kanga! Építőtáborban én is voltam, még 1978 -79 -ben is létezett az intézménye. Mi a Margitszigeten dolgoztunk, javítottuk a víz fölötti kövezés fugáit (16 évesen), és Rákoscsabán laktunk, ott volt a tábor és Háray Albert volt a táborvezető, sötétkék csuklósbusszal vittek - hoztak minket nap - nap két hétig. Az oklevelem megvan még mindig:)))Nagyon buli volt!!!
És a középsulis évelejeken mindig elmentünk egy hétre - az évnyitóról indulva szombaton a Baja melletti Mátéházára almát v. szilvát szedni. Baromi jó dolog volt, farmerban (másodikra már volt nekem is) - kockás ingben - kisbőröndkével és (baboskendővel) menni évetnyitni 11 -re, és délben indult a vonat :)
Mátéháza, jaj, már elfeledtem, hogy ilyen is van. Meg Vaskút, Bóly, szilvaszedések, címerezések, de rég volt!
Általánosban meg Villányba mentünk szüretelni.
Kunfehértó, Balatonújhely - kicsit korábban (1964, 1965)
Rákoscsabáról a Margitszigetre? Közelebb nem volt szállás?
Rákoscsabán hol?
Balatonújhely nálam is "megvan", de az a gimis, kunbaracsos időkhöz tartozik :)
'64-'65 nekem is a gimis idők :)
Vagyis inkább így kellett volna mondanom: nekem '64-'65 a gimis idők
Hehe, az első képen jól felismerhető a gimis Kanga! :))
@kapitányG: valamiért Rákoscsabán volt :) És ,hogy pontosan hol, azt nem tudom. Erről csak foszlányok vannak. Olyan nagyon táborszerű volt, és az udvarában elől volt egy medence, amiben víz nem volt, de remek focimeccseket játszottunk benne :))
@rhumel: Vaskúton egyszer! Negyedikben késő ősszel elvittek minket egy "grátisz hétre" az elsősökkel együtt szőlőt szedni. Persze csak minket szakközepeseket, mert mi jobban ráértünk kiesni egy hetet a tanulásból. A suliban ui. volt postaforgalmis oktatás is. Szóval mi az elsős "postáskisasszonyoknak" puttonyoztunk. És ők valamiért meg akarták nyerni a "szocialista munkaversenyt" - mi meg nem:) Hát ezért igazán jó hét volt :)))
Medence víz nélkül Rákoscsabán - ez nekem a Csabagyöngye strand. Egyszer, még általános iskolás koromban "gaztalanítottuk".
Hej, hej. Mint tán említettem, a Piarista gimnáziumba jártam (61-65). Akkor tán irigykedtem azokra, akik az iskolafestés késése miatt kirándulással, almaszedéssel stb. kezdték az évet. Ez nálunk nem így volt. Veni sancte (ez a tanévkezdéshez tartozó miseliturgia) után kiosztották az órarendet. Majd 100%-os felkészültségű tanárok teljes gőzzel nekiláttak oktatásunkhoz. Másnap már kemény feleltetések voltak. A szerzeteseket semmi sem vonta el attól, hogy készüljenek az órákra, s figyeljenek a tanítványokra. Egy olyan évre is emlékszem, amikor az év elején felírt órarend év végén is változatlan formában működött. Naponta kapaszkodni kellett, ha nem akartál lemaradni.
Megjegyzés küldése