2008-ban kezdtem blogot írni és az idén fejeztem be. Kedves
jó férjemnek köszönhetem, hogy közel tíz év egész termését megőrizte, évente
föltette egy fizetős helyre, nehogy elvesszen vagy letörlődjön az ingyenes
szolgáltatók oldalairól. Nagy figyelemmel és néha keserves munkával szedte
össze az internetről a bejegyzéseimet a kommentekkel együtt. Van olyan hely,
ahonnan a szolgáltató előzetes figyelmeztetés nélkül törölte a szövegeket,
innen sajnos hiányoznak a hozzászólások. Más szolgáltatók nem hajlandóak
hozzájárulni a másoláshoz, ezért kellett a neten böngészni és másképpen helyezni
biztonságba a blogokat. Végül is, a saját műveim, akkor is, ha nem tartoznak a műremek
kategóriába.
Az első próbálkozás a blogírásban arról szól, kikkel jártam
egy osztályba 1946-ban hatéves koromban. Az egykori elsősök közül néhánnyal
máig tartom a kapcsolatot. (Nagy ívű barátkozás, ha meggondolom, hiszen mindannyian
nyolcvan évesek leszünk vagy vagyunk 2019-ben.)
Első munkahely, első bál, első utazás külföldre,
első autó, első szerelem, első tanítványaim kezdő koromban - vajon mi lett
velük. A blogírás révén legalább a mostani tíz év apró történetei nem mennek
feledésbe.
Aki kíváncsi, mikor miről beszélgettünk, saját magával is
találkozhat a bloggyűjteményemben. Kattintani tessék!
10 megjegyzés:
Nagy teljesítmény szépen rendezett bloggyűjteményed!
Érdemes volna papíralapra is rátenni. Az ördög nem alszik.
Ráadásul lesz, aki inkább kézbe véve olvasná.
Ma az látszik, hogy a papíralapú munkákat felteszik a kibertérbe, de fordítva is: a posztokat kinyomtatják.
Nehogy odavesszenek a gondolatok, leírások.
Gratulálok!
Micket nem ismételném, egyetértek minden sorával.
Kincsesbányába csöppentem a Te "Első"-d jóvoltából. Bele-beleolvasgattam azon nyomban és folytatom is majd folyamatosan az olvasgatást.
Hollandiával kezdtem, aztán szegény Dezsővel folytattam. És mára zárásként a Kétéltű ember történetét hagytam.
Én a filmet Kácsfürdő parányi mozijában láttam a 60-as évek elején, amikor a gyermek SZOT-üdülőben nyaralva a második héten erre a mozifilmre vittek el bennünket. Kislány éveim egyik legvarázslatosabb filmje volt. Nem csodálom, ha nem tudtad letenni a könyvet.
Köszönöm, hogy betekinthetek a gyűjteményedbe.
Mick, a gyerekek csak azt olvassák, ami a "felhőben" van letéve. Kell hozzá jelszó és kész. De így sincs türelmük a régi dolgokhoz, úgyhogy megvan, amíg élünk.
Jelzem, Nagyikám naplóit megtaláltuk, nekem szezáció volt visszanézni az ő egyszerű napi élményeire.
Köszönöm, ezért is fontolgatom a javaslatodat.
Éva, el se tudod képzelni, milyen öröm számomra, ha talál valaki valamit az irományaimban. A kétéltű ember nemzedéki élmény lehetett, még az azóta meghalt húgom is ujjongott akkor, hogy újra rátalált a blog révén. Hol van az a Kács, érdekes lehet máig a fürdő. Megkeresem a neten.
Eger körül volt valahol, én is a neten próbáltam rátalálni.Érdekes lenne felnőttként ellátogatni oda újra, bár az egy főépületen kívül, amiben az étkezéseket bonyolították, a többi épület azóta már biztosan nincs meg.
Képeslapot találtam az üdülő központi belső teréről. A sok apró épület, amelyben 10-15 gyermek ágyát helyezték el, mind-mind jellegtelen és egyszerűen megépített épület volt. A főépület volt különleges. A falu központjától távolabb esett az üdülő.
A Bükki Nemzetipark alsó részén jelzi a térkép, Egertől északkeleti irányban. Ha beütöd a google-ba a Kácsfürdőt, azonnal láthatod a részletes ismertetőket fényképeket a településről.
Köszönöm. Sajnos, tőlünk nagyon messze van, már nem tudunk se autózni, se tömegközlekedni. Legközelebb van Párkány, ahol a fürdés rettentő drága...
Éva! Egy szomorú blogbejegyzés a kácsi valóságról: http://www.boon.hu/jegyzet-kacsi-busongo/2325710
Megértem azt is, ha abbahagyod a blogolást, de a hiányérzetünket a visszapillantások nem fogják pótolni!
Rózsa, van itt annyi érdekes írás. Csak győzzük olvasni!
Megjegyzés küldése