Visszapillantás 2016-ra

   Ideje lenne már megírnom ezt a 2016-os visszapillantást, hiszen majdnem január közepén járunk!... Amúgy tetszik is a téma, de tudom, hogy minimum 1 órat vesz majd el az időmből. Na és? Nincs-e belőle korlátlan mennyiségben? Majdnem.

   Kezdjük az áttekintést: az új év nagy náthával, de jó hangulatban kezdődött a gyerekekkel, a tengerparton. Elsején kisétáltuk magunkból az evés-ivást, a virrasztást, de a kb. 4 km-es gyaloglás a metsző szélben, ha serkentő volt is a vérkeringésre, de azóta is fáj a jobb térdem (amely november végén újabb zúzódást szenvedett a pincelejáróban...).

    Végiglapoztam a blogom: majdnem olyan, mint egy napló (csak nincs benne minden). Kiemelkedő eseményeit a néhány múzeumlátogatás képezi. Mindjárt március elején itt a belga határ túloldalán, Mons-ban, Claire D. fotókiállítása egybeesett az első tavaszi símogató napsugarakkal. Mégis ezt a mellékelt képet választottam magamnak, mert úgy éreztem, hasonlít a mostani életemre: én legalábbis ilyennek érzem... Alacsony horizont, óriási, fenyegető égbolt s a bal sarokban egy magányos fa álldogál... Ha optimista akarok lenni, akkor a lassan felszakadozó felhőkre koncentrálok...
   Március elején a nőnapi felolvasásom sikere pár napra felröppentett egy rózsaszín felhőcskére: jól esett érezni, hogy teljesen idegen közönség számára sikerült közvetítenem a szavak (mégpedig eredetileg számomra idegen nyelv szavai) segítségével egészen mélyen rögződött érzéseket, s melyek bennük is rezonanciát keltettek!...
   Aztán lassan eljött a tavasz és a tárlatra készülés szokásos megfeszített munkaüteme.  Rövid kirándulás Senlis-ba, Séraphine képeit élőben is megcsodálni, majd júliusban a tengerpart egy-két hétre a gyerekekkel... Július 14-e, az őrült kamionos terrortámadás az ünnepi tüzijáték kellős közepén Nice-ben... S még aznap éjjel Esterházy Péter halála. 
   Július végén elindultunk Magyarországra, öten az autóban. Két éjszakára megálltunk Bécsben, hogy megnézhessem kedvenc festőimet a Leopold-Museum és a Belvedère falain. Akkor még nem tudtam, hogy ez az év a tárlatlátogatások éve lesz, amit különösen  imádok... Pihenés, családi összejövetelek, badacsonyi kirándulás, majd röpke találkozás hajdani kedves diákjaimmal negyvenegynéhány év után...Minden esemény, benyomás, színek, ízek és érzelmek táplálékként szolgálnak az eljövendő hónapokra, melyek igen sok fizikai és lelki energiát igényelnek.
    A következő négy hónapból két eseményre emlékezem szívesen: a Lens-i Louvre-ban nyílt, a mezopotámiai kulturát bemutató kiállításra és Pierre Alechinsky nagy tárlatára Le Cateau-ban. Ezekről blogomon kimerítően beszámoltam, nagyon sokat jelentettek nekem.
   Természetesen ide tartoznak az unokáimmal töltött kis szünetek, barátaim társasága, a magányos elmélyülések. Lassabban, de mélyebben szántom az életemet...