Boldog karácsonyt!

Régen nem írtam már, elnézést kérek érte, azért itt vagyok :). Ha idén is lesz éves összefoglaló, abban majd elmondom, miért nem jelentkeztem olyan sokáig.

Most az ajándékozás a témánk. Gyerekkoromban természetesen az volt a fontos, hogy én mit kapok. Karácsonykor szerettem a meglepetéseket, soha nem kerestem meg az ajándékokat, ha véletlenül mégis megtaláltam, úgy rántottam ki a kezem a dobozból, mint aki parázsba nyúlt. Nem is néztem meg, csak megállapítottam a tapogatás alapján, hogy ez bizony valamiféle pulóver lehet. Igazam volt, de azóta sem tudom, hogy az enyémet találtam meg vagy a tesómét (mivel nem láttam). Volt néhány emlékezetes ajándékunk, mivel anyu mindig nagyon odafigyelt arra, hogy legalább a karácsony gazdag legyen, és lehetőleg olyan ajándékot kapjunk, aminek igazán örülünk. Emlékszem, hogy ugrottunk a szüleink nyakába, amikor életünk első kazettás magnóját kaptuk (lehettem úgy 10 éves). Abban az évben nagyon gazdag volt a karácsony, mert síléceket is kaptunk, amit tudtunk is használni, mivel akkoriban még volt hó, a falu határában meg voltak dombok, szóval kiélveztük rendesen.

Később már az is fontossá vált, hogy olyan ajándékot adjak, aminek az ajándékozott igazán örül. A kis megtakarított pénzemet mindig igyekeztem jól elkölteni. Meg persze készítettem is ajándékokat.

Mióta gyerekeim vannak, még fontosabb, hogy jól válasszak ajándékot. Mivel a nagyszülők és rokonok is mindig engem kérdeznek, így elég sok ötletet kell összegyűjtenem :). Azt hiszem, eddig mindig sikeres volt a választás, nagy örömöt sikerült szerezni a fiaimnak. A szüleim pedig évek óta fényképes naptárat kapnak, aminek a legjobban örülnek.

Az én ajándékaim? Azok nem fontosak :). Meglepetést évek óta nem kapok, nincs kitől. De majd eljön az én időm is :). Addig is a gyerekek öröme engem is boldoggá tesz.