talált irások a z irásról, majd még megirom pontosabban a témát (talán)... (de az biztos, h nem a freeblogra, ahol kb 7 évi mindennapi bejegyzésem szállt el... (ez még a legelején volt:
2007. máj. 5.
élet és/vagy irás
élet és/vagy irás
Éjjel van, "másnap", szabad a gép. Lányom - jól végzett, maratoni gép előtti munka után, már alszik. Suttyomban írok hát - igéretem ellenére . Remélem, majd nem csak arról, hogy "írok."
Olyan ez a blog-keret, mint "az élet" .
Csak meg kellene tölteni tartalommal.
Bár az élet értelme valóban maga az élet.
Mint ahogy az írásé - akkor- az irás?
Csakhogy az írás az élet-ből vesz el. Vagy néha hozzáad?
Soha nem tudtam fikciót írni. Lehet, hogy ez összefüggésben van azzal, hogy sose tudtam hazudni. Az élet és/vagy írás (irodalom) kérdésében is, mindig is az élet mellett álltam/állok.
Sőt: az sem véletlen, hogy unásig ismételt mottóm: "Szürke minden elmélet, de zöld az élet fája". A dolog szépséghibája csak az, hogy ez is, mint minden jól megformált, tartalmas gondolat, egy írótól való, Goethétől (aki ráadásul - némileg - tudománnyal is foglalkozott). Dehát akkor, ő aztán tudhatta is, hogy mit beszél!
S ha elgondolom, az a sok jó író mennyire kitágította élet/élménylehetőségeinket. Mennyivel szegényebb lenne az életünk a könyveik nélkül! Közhely, de igaz.
A minőség a kérdés. Életminőség. Írásminőség. Egyremegy.
Emberminőség?
.....
... későbbi morfondirozások:
2012. október: IR ÚJRA
Mint pár évtizede.
A csalódásairól.
A papir türelmes.
MIndent "bevesz"
Türelmesen allgat.
Még várni is tud.
A feltörő gondokra
sebekre.
A legjobb pszichoterapauta.
2013. márc. 4: egy könyv?
Biztatgatják, írjon már egy könyvet, az életéről...
Hányan várják, kíváncsiak rá!
Az egész város szereti (nem hiszi!),
ahol felnőtt, ahol tanitott,
(ahonnan deportálták is?! de az rég volt,
ki emlékezne rá?, hiszen 2 évesen se )
De most, a hátralevő kis időt
azzal töltse, hogy megírja,
mi volt az életében,
ami mostanra elfogyóban,
s még ezzel is lopja meg?!
Inkább élne, mint írna...
Egyiket se csinálta eleget,
s főleg elég jól. De mégis csak
élni lenne fontosabb,
mint elkezdeni egy úgyis
befejezhetetlen történetet.
Az élete meg már elkezdődött,
valahogy - már több mint 70 éve.
Legalább azt fejezhesse be. Méltón.
Vagy tán épp egy könyv lenne az?.....
.....
2014. augusztus 22: MIÉRT A VERS?
a
vers a néma elhallgatás
.....
KÖZÉPEN
Ami jót irok
ha jót irok
nem én teszem
a jó megiródik
magától is
magamtól is
nélkülem
Csak kell egy toll
papír
s egy csöndes sarok
De nem a világtól elzárva
Benne
Ez fontos
Hogy ott ülhessek
kávéház sarkában is
a világ közepén
S a magam közepében is
egyben
----
2014. okt.8:
.....
... későbbi morfondirozások:
2012. október: IR ÚJRA
Mint pár évtizede.
A csalódásairól.
A papir türelmes.
MIndent "bevesz"
Türelmesen allgat.
Még várni is tud.
A feltörő gondokra
sebekre.
A legjobb pszichoterapauta.
2013. márc. 4: egy könyv?
Biztatgatják, írjon már egy könyvet, az életéről...
Hányan várják, kíváncsiak rá!
Az egész város szereti (nem hiszi!),
ahol felnőtt, ahol tanitott,
(ahonnan deportálták is?! de az rég volt,
ki emlékezne rá?, hiszen 2 évesen se )
De most, a hátralevő kis időt
azzal töltse, hogy megírja,
mi volt az életében,
ami mostanra elfogyóban,
s még ezzel is lopja meg?!
Inkább élne, mint írna...
Egyiket se csinálta eleget,
s főleg elég jól. De mégis csak
élni lenne fontosabb,
mint elkezdeni egy úgyis
befejezhetetlen történetet.
Az élete meg már elkezdődött,
valahogy - már több mint 70 éve.
Legalább azt fejezhesse be. Méltón.
Vagy tán épp egy könyv lenne az?.....
.....
2014. augusztus 22: MIÉRT A VERS?
és
a fojtott megszólalás
közt
íródik
valahol
félúton
jó,
ha a
hallgatáshoz
közelebb
de
nem birja ki
a
teljes csöndet
hát
ezért...
.....
KÖZÉPEN
Ami jót irok
ha jót irok
nem én teszem
a jó megiródik
magától is
magamtól is
nélkülem
Csak kell egy toll
papír
s egy csöndes sarok
De nem a világtól elzárva
Benne
Ez fontos
Hogy ott ülhessek
kávéház sarkában is
a világ közepén
S a magam közepében is
egyben
----
2014. okt.8:
a
csend előszobájában
mielőtt
végleg
elhallgatott,
pár verset
még
eldadogott
16 megjegyzés:
Kb. ugyanazt tudnám Neked is megfogalmazni, amit Kriszta írását olvasva elgondoltam. Non omnis moriar...
köszönöm, és titokban én is remélem... s próbálok én is azon a "jobb részemen" munkálkodni.
Nehéz kibírni a teljes csöndet, én is hiába próbálkozom vele.Neked nagyon jó megszólalásaid vannak, örülök.
Kedves Aliz, egy dologban ugyanazt érzem, mint te (meg is írtam az én hozzászólásomban):
"De nem a világtól elzárva
Benne
Ez fontos
Hogy ott ülhessek
kávéház sarkában is
a világ közepén
S a magam közepében is
egyben"
Egy másikkal nem értek egyet, de ez nézőpont kérdése: azt mondod, nem tudsz fikciót írni, nyilván azért, mert sosem tudtál hazudni. Szerintem a fikció nem hazugsag, hanem képzelet, ami sokszor igazabbat is szólhat, mint amikor úgy érzem, hogy valósághűen mesélek... Márcsak azért is, mert az emlékek is minden felidézés alkalmával újrateremtődnek...
az emlékezés - mint minden érzelmi "tevékenységünk" szubjektiv! de ez nem azonos a képzelettel... annak is van létjogosultsága, persze, de akkor ebben a keretben (mint Gogol köpönyegének végén : "azt mondják..." :) A szubjektivitás természetes, ahhoz is idő kellett, hogy ezt bátran merjem vállalni,(sokéig ez is gátolt az irásom elfogadásában!) másrészt a szubjektumomat ki is kellett terrjeszteni... igy már nem is csak az...:) (remélem)
klari: igen, nehéz hallgatni... (néha meg nehéz "beszélni". épp most kerültek a kezembe a húsz évesen irt verseményeim, ott bizony hosszúak voltak a sorok(is) :) (de dugdostam is... meglepődtem, a napokban taléltam egy kockássfüzetben anyu gyöngybetűivel lemásolva egy párat belőlük... :)
Aliz, egyszer olvashatjuk Anyukád válogatásában a régebbi verseidet?
a 20 éveskori verseim még a mostani öregverseimnél is pesszimistábbak? Ki érti ezt?! :)
Nem tudom. Jó lenne beszélni velük, azokkal, akik már elmentek. Hátha ráéreztél valamire.
ezt kicsit bővebben kifejtenéd? nagyon izgalmas...!
Aliz, nem hiszem, hogy jó lenne ezt a témát boncolgatni. Nem értek hozzá, és csak ártanék neked a lehetetlen pesszimizmusommal.
igen, eszembe is jutott, hogy nem kéne zaklassalak:) de nem is tudtam, hogy te is...?
ellenben egy korait idemásolok, mert ez amúgy is egy nyilvános kollegiumi szobai "versenyünk" darabja, (a Rilke versciből kiindulva) - (az antihabetlerizmus jegyében "rendeztük", azt hiszem 2 esetleg 3 résztvevővel:) (nekem a szobatársamé jobban tetszett, aki "szürke pullóverbe csomagolva vitte a lelkét":)
ŐSZI NAP
Egy gondolat repül
A száraz levelek fáradt szárnyain
Aztán lehanyatlik.
Földre hulltak vágyaim.
Az emberek furcsán komolyak,
Egyik se tudja, mi a bánatom,
Azt hiszik, a régi érzés fojtogat:
Ősz, elmúlás, fájdalom.
Csak én tudom egymagam, hogy mi fáj,
Csak én tudom, hogy széttép a magány,
Mely ősszel, nyáron, télen,
Minden évszakon a nyomomban jár...
De most, ezen a szótlan őszi napon
Mellém szegődött egy eltévedt sugár...
Nagyon rendben van. A vége jó. :)
akkor minden jó :)
Megjegyzés küldése