Karácsonyra várva

Volt nekünk egy idős papunk, aki minden évben elmondta karácsony előtt az itt következő három mesét. Nem könnyű feldolgozni őket, de nem is lehetetlen.
1. A gumicica
A házmester gyereke csóró volt, az emeleten lakó ügyvédék gyereke gazdag. Többek között számos játéka is volt. Anyja egyszer arra biztatta fiát, adjon a játékaiból valamit születésnapját ünneplő házmester-gyereknek, akinek nincs semmilyen játéka.
– Rendben van – szólt a gyerek –, válasszon az a szegény. És felhívta.
A gazdag gyerek kínálta a hintalovat, a Märklin-vonatot sínestül, az ólomkatonáit, s még ki tudja, hányféle játékát, hozzátéve, ha amaz akarja, akár mindegyiket is neki adja.
A házmester fiának feltűnt egy gumiállatka, egy cica. – Azt kérem – mondta rámutatva a cicára.
Ám a polgárgyerek nem hajlott rá:
– A gumicicát nem adom! – kiáltotta.
Pedig… Pedig, ha azt kéri, a gumicicától is meg kell tudni válni.
2. Születésnap
A jómódú család gyermekének a születésnapja volt. Kiküldték a meghívókat, s jöttek is a vendégek seregestül. A gyerek szülei fogadták az ünneplőket, de valahogyan az ünnepelthez nem volt egy kedves szavuk. Szinte észre sem vették. Sőt.
Egyszer csak elfogyott a sütemény. Anyja odafordult a gyerekhez: – Te, szaladj le már egy tálca krémesért, mert elfogyott.
Kint zegernyés volt az idő, a gyerek átfagyva bár, de hozta a tálca krémest.
Alig tette le, jött a következő kérés. Lécci, hozz már négy dobozos gyümölcslevet, meg két Coca Colát, mert elfogyott, s a vendégeknek nincs mit inniuk.
A gyerek nyakába vette a várost, hogy eleget tegyen a kérésnek. Meggémberedve állított be az italokkal. Még le se tette az italokat az asztalra, ki sem fújta magát, éppen csak bekukkantott a szoba nyitott ajtaján, ahonnan a vendégek vidám és önfeledt tereferéje hallatszott ki, amikor újabb kéréssel fordult hozzá valaki: – Kenyeret is kellene hoznod a péktől, mert fogytán van.
Amíg a gyerek a péknél járt, véget ért a dínomdánom, s mire hazaért a foszlós kenyérrel, már senki sem volt náluk, csak az üres tányérok, poharak, és a még levegőben terjengő cigarettafüst utalt rá, hogy nemrég nagy vendégség volt itt.
A gyerek lelkét szomorúság járta át: „Végül is nem az én születésnapom volt ma?”
3. Szent Jeromos legendája

A bibliafordító Jeromos egyszer eljutott a Szentföldre, és meglátogatta Jézus születésének a helyét. Ott elmélkedett, gondolataiba mélyedve. Imában fordult a kicsi Jézushoz, és megkérdezte tőle, milyen ajándékot szeretne kapni tőle.
– Add nekem bűneidet, add gyötrelmeidet s add ide kárhozatodat – mondta a kis Jézus Hieronymusnak [Jeromos]; bűneidet elviszem, gyötrelmeidet megenyhítem, poklodat bezárom!
Jeromos először megdöbbent ezen a kérésen, de aztán úgy döntött, hogy legyen. És neki adta bűneit.
Ez igazi Pál-fordulást hozott az életébe.