2025. május 13., kedd

Minden megváltozott

Eredetileg nem akartam ebben a témában megszólalni, de most a végén mégis megteszem. Nem a járvány krónikáját írom meg, és arról sem akarok mesélni, hogy akkor, azokban a napokban, hetekben, hónapokban (években) hogyan éltem át az aktuális járványhelyzetet. 

Viszont ahhoz, ahogyan a mostani életem zajlik (inkább csordogál...), nagyban hozzájárultak egyebek is, nemcsak a covid. A járvány második és harmadik évében mindenfélék történtek velem, egészségi problémák,  az egyiktől sokáig a lakáshoz voltam kötve és járni se tudtam önállóan, aztán mire már bot se kellett, sőt a lépcsőket is le tudtam küzdeni, akkor jött a másik nyavalya, amitől csak hellyel-közzel kaptam levegőt. Ezek mindegyike külön-külön is sok hét és hónap alatt rendeződött, azt szoktam mondani, hogy addigi életemben összesen nem utaztam annyiszor taxival, mint ez alatt a két év alatt – mert persze ezalatt is mennem kellett orvosi rendelőkbe  elég gyakran

Aztán nagyjából lecsengtek ezek a bajok, nem gyógyultam ki egyikből sem, csak javultak, de ezzel már lehet élni. Viszont éppen azért, mert az általános állapotom lényegesen rosszabb lett, mint a járvány előtt volt, ma sem könnyelműsködöm el a védekezést, és amit lehet, megteszek, hogy ne fertőződjek. Már nem hordok maszkot, csak orvosi rendelőben, de boltba például nem járok, teljesen rászoktam a rendelésre. És ennek csak az egyik oka, hogy most már egyáltalán nem cipelhetek, viszont nem is hiányzik az üzletbe járás, a válogatás, a vásárlás hangulata, remekül megvagyok enélkül. Ha nem muszáj, nem járok emberek közé, különösen mióta azt látom, hogy a legtöbben minden óvatosságról megfeledkeznek. Amit valóban hiányolok, az a múzeumba, kiállításra járás, és az előadások a helyi kultúrintézményben, ezek most ennyi év után már nagyon hiányoznak. A rajzkör a járvánnyal teljesen eltűnt, igazából nem is tudom, miért nem indult újra, de ha megint működne, vívódnék, hogy járjak-e. Így viszont nincs dilemma.

Tehát mi változott az életemben így nagyjából öt év elteltével? Azt mondhatom, hogy –  részben a covid, részben egyebek miatt – lényegében minden. Ez van.

4 megjegyzés:

mick írta...

Korosztályunk kétségtelenül kopásokkal kell, hogy szembe nézzen. Életviteli problémákat jeleznek ezek. De élünk! Jobbulást, kedves Ági!

Ági írta...

Köszönöm, Mick!

klaribodo írta...

Tanulságos a bejegyzésed, Ági. Át kellene néznem, olyan "előtte -- utána" alapon, milyen változásokat éltünk meg, és ezekből mi írható a covid számlájára, és mi a közben eltelt éveinkre, amikor se egészségesebbek, se fiatalabbak nem lettünk. Ugyanakkor a mi személyes életünkben olyan sok új, boldog időszak jött létre, hogy coviddal vagy nélküle külön-külön beszámolót érdemelnének. Hm.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ági, nagyon együttérzek! Egyre nehezebb az évek múlásával a kapaszkodó...