Mint minden vizsgán életem során, most is utolsó akartam lenni a sorban, és már látom, hogy le is késtem a témát.
Majd meglátjuk, Ági vissza tud-e varázsolni a "nyelvek" elé.😀
Rövidre zárom a saját megélésemet, és csak a lényeget szeretném kiemelni.
Szerencsés voltam. Két oltás (Pfizer) után megérett bennem az elhatározás, nem kérek harmadikat. Nagy szerencsével semmi bajom nem volt, még a sima megfázások, könnyebb influenzák is elkerültek évek óta.
Én az introvertált természetemmel kifejezetten jól éreztem magam a lelassult, kiürült világban, a családommal azért tartottam a kapcsolatot. Esténként a rendelkezések ellenére is kerékpároztam, soha nem akadtam ellenőrző személlyel össze.
Sajnáltam a fiamék legkisebb gyermekét, aki épp első osztályos volt a lezárásokkor, és féltettem, hogy fogja tudni megugrani az olvasás-írás megtanulását on-line. Ennyi év távlatából látom, hogy nagyon nem volt könnyű három gyerekkel az otthonlét a szülőknek, de a gyerekek nem estek vissza a tanulmányaikban. Azért nagyon örültem miattuk főleg, amikor újra járhattak dolgozni és iskolába.
Nekem személy szerint ma is az a "sokk" a történtekből, hogy nem csak Magyarországon, hanem az egész világon két táborra szakadtak az emberek. Méghogy az emberek! - de az orvosok is. Leginkább abban rendült meg a hitem, hogy nincs egységes megítélés. Egymásnak estek az oltást helyeslők és az oltás ellenesek, és én meg ott álltam, hogy amikor az orvosok próbálták meggyőzni a másik tábort a saját igazukról, nem tudtam eldönteni, kinek is adjak igazat? Ma sem tudom még most sem, hogy kinek higgyek?
Mi lesz, ha majd megint jön valami újabb, az életünkre még a covidnál is súlyosabban kiható dilemma?
Erre lenne jó választ kapni egy nálamnál sokkal bölcsebb embertől. Vagy hinni benne, hogy nem lesz újabb fenyegetettség.
Nem tudom, jól értelmeztem-e Mick bejegyzését, de halványan volt olyan érzésem, mintha azt szerette volna érzékeltetni, hogy a vírus elszabadulásánál még a szándékosságot sem zárhatjuk ki.
Zárom is a rövid elmélkedésemet azzal, hogy semmi mást nem szeretnék jobban, minthogy a jövőben nem csak mi hetvenes-nyolcvanasok ne találkozzunk ilyen veszéllyel, de még a gyermekeink és unokáink sem.
És akkor jöjjenek a "nyelvek", ami sokkal vidámabb téma lesz.💝
9 megjegyzés:
Jól értetted. Nem zárom ki, hogy ránk küldték a nyomorúságot.
Kivételesen ide teszek egy szolgálati közleményt: a nyelvek témát pár nappal elhalasztjuk.
Mick, köszönöm a visszajelzést.
Ági, nagyon köszönöm a gyors visszarendezésedet, és ígérem, hogy a jövőbeni témáknál beveszem a "gyorsító" tablettámat, nem várok ki ennyire.
Igazán nincs mit, de ha már így esett, akkor lehet, hogy én is megírom a kovidos témát mégis.
Én nagyon kíváncsian várom. Az előttem írók bejegyzését is nagy érdeklődéssel olvastam erről a kivételes időszakról.
Nem oltattam. Kaptam érte hideget-meleget. De egyik legjobb döntésem volt.
Honnan tudod? Mert nem lettél covidos? Mi mindketten háromszor oltattunk, nekünk se lett semmi bajunk. Vajon, mert megvédett az oltás? (Közben volt masztektómia, folytatódik a rákellenes terápia, híztam nyolc kilót, ezek ilyen személyes izék. Mindenki a magáéról tud beszámolni.)
A nem oltózkodás jóv álasztás volt annak, aki megúszta a bajt. Halottak tízezrei terelték az oltás felé az embereket. Engem is. Élni életveszélyes - szoktam mondani.
Megjegyzés küldése