Mely nyelv merne versenyezni véle?
Semelyik.
Lehet, hogy nem is akar.
Lehet, hogy és se akarom versenyeztetni más népekével.
***
A legtöbben tán a mandarint beszélik a világon, talán az angolt.
A legdallamosabb nyelv az olasz.
A franciák úgy tudják, hogy nyelvük egy rosszkedvű olasz.
Az oroszoké igen árnyalt nyelv. Van e szebb csengésű kifejezés, mint a kance
kancov. Mint a guruló gyöngyök.
Itt be is fejezem a nyelvek összehasonlítását.
***
Nem járhatok messze a valóságtól, ha azt gondolom, minden nemzetnek a saját
nyelve a legkifejezőbb. Azért alakult úgy ahogy, mert a néplélek saját lényegét
így tudta artikulálni.
Biztos vagyok benne, hogy a világ kultúrájának legerősebb összetevője a népek
nyelvei.
Muszáj kitérnem arra, hogy a kisnépek megszűnte a kultúrájukat is sírba viszi nyelvük
eltűnésével.
Jobban sajnálom, mint a faunához, flórához tartozó fajok kihalását. Az emberi
sokszínűség kárára történik a flyamat.
***
Ide idézek egy tudományos munkát:
Kicsi Sángor András: Kihalt nyelvek,
eltűnt népek c. munkájában áll: Az
uráli nyelveket véve példaként a következők jellemezhetik a nyelvek sorsát: 1. életképes, erős nyelvek (magyar, finn,
észt), 2. veszélyeztetett nyelvek
(zürjén, votják, cseremisz, mordvin, karjalai), 3. a kihalás szélén álló nyelvek (vogul, osztják, vepsze, inkeri, lív,
jurák, jenyiszeji, tavgi, szelkup), 4. kihalt
vagy holt nyelvek (vót, kojbál, motor, tajgi, szojót, karagassz, kamassz,
merja, muroma).
A nyelvhalálok formái: 1. a hirtelen nyelvhalál, 2. a radikális és 3. a
fokozatos nyelvvesztés. Ennek oka 1. a gazdasági, kulturális alárendeltség, 2.
negatív hozzáállás a nyelvvel szemben, 3. nyelvi diszkrimináció, 4. a
beszélőközösség földrajzi mozgása.
***
Az amerikai tudományos élet képviselőinek szent meggyőződése volt, hogy köztük
élnek a marslakók. Ők az egymás között sokszor csak magyarul beszélő, tőlünk elszármazó
atomfizikusokat hívták így.
Ez vicc, de van benne valami.
***
Babits-idézettel fejezem be a monológomat:
„Magyar vagyok: lelkem, érzésem
örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem
gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden
színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a
magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset
el akarnék venni, vagy meggyengíteni!”
8 megjegyzés:
Nagyon jó ez a Babits idézet, (pedig nem tartozik a nagy kedvenceim közé), minden benne van, tényleg.
rh.
Hát még, ha elolvasnánk Kosztolányi Nyugat-beli magyar nyelvvédő vitairatát a francia nyelvtudós kioktatásáról, hát annál jobbat még nem írt senki.:)
Megvan! Az Arcanumban találtam rá: Nyiltlevél Antoine Meillet úrhoz, a Collčge de France tanárjához
Kedves Klári! Örülök, hogy felhívtad figyelmünket Kosztolányi ragyogó írására. Boldogan olvastam végig érvelését. Számos dologban hasonló a gondolkozásunk. A nyelvek a nemzetek életének egyféle lenyomatai. Vannak, mert keletkeztek, és változnak, mert a népek is változnak. Azon gondolkozom, hogy Kosztolányit is be kellene venni a csapatba, és levelét változatlanul közzé tenni. Ha akarjátok, megteszem.
Üdv Mik
Mick, nekem nagyon tetszik ez a gondolatod (is). Nagyon ideillik és más nyelvekről is hoz tudomást Kosztolányi, ellentétben a kissé korlátolt nyelvész professzorral, szóval van mit tanulnunk, anélkül, hogy akár egy szót is megtanultunk volna más nyelveken, a saját anyanyelvünkön kívül. Amit nem árt pallérozni mind a mai napig.
Ha Ági nem ellenzi, és már mindenki megírta a magáét, akkor szívesen közzé teszem közös blogunkban.
Részemről mindig is megfogadtam Babits tanácsát, amikor azt vallottam, hogy egy idegen nyelv elsajátítása nem megöli (ahogy Kristóf Ágota vallotta) anyanyelvünket, hanem gazdagít bennünket!
Ebben a zenéhez hasonlítanak a nyelvi kultúrák. Ahány náció, annyiféle zene - főleg ami a népzenét illeti.
Megjegyzés küldése