Nos, mostanában nem szándékoztam bejegyzést írni ehhez a témához...Hiába is szerettem volna, a külső, de engem erőteljesen érintő körülmények miatt lemondtam róla (két nagyon rettenetes eseményt írtam volna le amúgy, és kerestem is magamban ezekhez valami vidámabbat, s hogy majdcsak találok a végére.) Az élet picit közbeugatott. Átmenetileg se olvasnom, se a képernyő előtt ülnöm ha nem is tilos, de nem ajánlatos.
De! "Véletlenül" most mégis muszáj írnom. Mai napomon ugyanis két kis véletlen arra sarkallt, hogy csak röviden azért beírjam ezeket ide. Az egyik kedves, a másik vicces.
Szóval: a kedves kis történet még régebbről datálódik, konyhai zenehallgatásaimkor, ha megtetszik egy-egy dallam, a hagymapirítást, nokedliszaggatást, egyebeket egy pillanatra szüneteltetve bejelölöm a telefonomon a muzsikát, majd általában el is felejtem azonnal, nem kutatok utána ki énekel, s mi a téma. (kivétel is van, talán ez sem véletlen? Egy Nerudáról szóló Aragon vers francia sanzonja, amit már ezerszer újrahallgattam, vagy a HK néhány száma, az énekes véletlenül algériai származású 😉) Na de röviden akartam írni...
Ma megint szólt a zene a konyhában, míg a kilónyi mandulát szabadítottam meg a héjától és egy valószínűleg évekkel ezelőtt megtetszett szám bukkant fel. Jé, mi ez, de jó -mondtam a manduláknak. Véletlenül az -egyébként fura, kicsit spanyolos nyelv miatt - érthetetlen szövegből megértettem pár szót, Pinocchio, Peppa, Tom és Jerry, Donald, ilyesmiket. Persze egy négyunokás nagymama mindjárt érdeklődővé válik mesehős nevek hallatán.
A mandulák már szép fehérek, hát végre utánanéztem mi is ez a dal.
https://www.youtube.com/watch?v=pdlvAvC4Tw4
Egy katalán énekes, Jaume Sisa leghíresebb dala.
Úgy látszik nem csak a melódia, hanem a refrén miatt is - talán véletlenül 😀 - tetszik nekem.
Füstté változtatjuk, eltüntetjük a szomorúságot, valami ilyesmi. Elfújjuk a bánatot.
Jó lenne minden rosszat elfújni, ugye? Hát nem kedves dalocska?
Valami kapcsolódása van Almodovárhoz, de ezt még nem volt időm kinyomozni, mert véletlenül észrevettem, hogy kezdődik kedvenc fő műsorom. Illetve a Főmenü mai epizódja.
Amikor a címét megláttam, nevetnem kellett, ugyanis ez volt: Szemrevaló.
Pont illik most hozzám. Frissen műtött szememhez.
Ja. egyébként nem is hiszek a véletlenekben. 😂 Vagy mégis? 😂
2 megjegyzés:
Kedves E., frissen műtött szemeddel minél előbb újra írhass, olvashass, vezethess stb! (nekem is hamarosan rá kell szánnnom magam - én, a halasztgatás (prokrasztináció) koronázatlan királynője! - már alig látok vezetni, TV-t nézni stb...)
Én hiszek a véletlenekben, legalább annyira, mint a sorsszerűségben. Vagy mondjuk így: leginkább a sorsszerű véletlenekben !
A sorsban én is hiszek🤗. Orvosi, egészségügyi dolgokban nem halogatok. Bezzeg másban🙉
Megjegyzés küldése