Az én INTERNET-em

Nekem a számítógép már egyet jelent az internettel. Ha valami szolgáltatói hiba miatt nem működik a net, úgy érzem, mintha a gépem sem működne.

Nagyon régen egy távközlési vonalakat tervező irodában dolgoztam, ahol egy különszobában volt a számítógépes részleg. Az ajtaja általában nyitva volt, én meg csodálattal néztem, hogy miket tudnak azok a masinák. Akkor még nem volt internet, Windows, hanem DOS alatt ment minden. Minden parancsot fejből kellett tudni és begépelni. Kezdetleges szövegszerkesztők, amiknek a működése és kezelése elég bonyolult volt.

Aztán egyszer csak szóltak, hogy nem volna kedvem ott dolgozni? Húúú, tetszett az ötlet, de megijedtem. Otthon is elmondtam Apónak, ő biztatott, hogy vállaljam el, mert meg fogom tudni csinálni. A kollégáknak is ez volt a véleménye, hát elvállaltam.

Egészen az elejétől kellett kezdenem és nagyon tetszett. DOS-ból át kellett menni AutoCad-be és abban kellett megszerkeszteni a mérnökök által megtervezett távközlési vonalakat. Mindent mi csináltunk, a jelképeket, a különböző vonalakat, állomásokat, mindent a programozók találtak ki. Ma már ehhez vannak kész programok, meg lehet venni, vagy a netről letölteni.

Aztán jött a Windows 3. Nagy dolog volt, de mi nem igazán tudtuk használni, viszont jókat pasziánszoztunk. :)

Elég az hozzá, hogy a kolléganőm, akitől mindent tanultam, közvetlenül egy programkészítés előtt felmondott és azt mondta, meg tudod te azt csinálni! Végül tényleg megcsináltam, de sok éjszakám ráment amíg egy kész programot visszagöngyölítettem és minden betűnek, szónak, írásjelnek a jelentését megtanultam. Nagyon élveztem, teljesen el tudtam merülni benne. Mai napig ki tud kapcsolni, ha a gépben valami újat, érdekeset csinálhatok.

Később a lányoméknál bevezették a lakásba az internetet, mert olyan munkája volt, hogy bármikor kereshették a munkahelyéről és ő is így adta le a kész munkát. Nézegettem, ismerkedtem vele, de nem nyerte el rögtön a tetszésemet. Áááá – nekem nem kell, minek? Nem használnám ki, csak fizetnénk havonta a díját feleslegesen. Akkor már rokkant nyugdíjasként éltem az életem.

Aztán úgy alakult, hogy itt is lefektették a kábeleket és egyre inkább éreztem, hogy mégis kell nekem az az internet. Nagyon bosszantottak a hirdetések, amiknek a végén bemondták, hogy bővebbet az ilyen és ilyen weblapon tudhatok meg. Diszkrimináció – mondtam, hiszen nem lehet mindenkinek internetje! Beszéltem Apókámmal és arra jutottunk, hogy mégis jöjjön az az internet. Egyébként minden, a haladást szolgáló törekvésemet maximálisan támogatta. Azt is ő találta ki, amikor még dolgoztam, hogy legyen otthon is gépem, mert úgy tudok igazán fejlődni.

Az internettel megváltozott az életem. Leányzóm sokszor mondta, hogy na ugye? - mégis jó az az internet!

A nagy könyv-re is csak vele tudtam elkeveredni és nagyon kedves, mai napig tartó barátságot kötni (ugye Rhumel?), sok-sok élményt szerezni. Blogot is csak vele tudok írni, anno a blogger-bált is vele szerveztük meg. :) (Ági, Kriszta emlékeztek?)

A levelezésemet is rajta keresztül folytatom, fényképeket javítok, nézegetek, természetesen a netről letöltött programok segítségével, játszom, tartom a kapcsolatokat, a híreket is tőle kapom, gyönyörű tájakra utazom, a gyógyszereimet is a felhőből adják ki a patikában, vele vásárolok, a hivatalos ügyeimet is rajta keresztül bonyolítom. Egyszer kisunokám meg is kérdezte, hogy akkor a Nagyi kocka? :)  

Mit írjak még? Az életemnek nagyon fontos része lett, félek is, ha egyszer valami természeti , vagy ember okozta katasztrófa miatt megszűnne, bizony bajba kerülnék és nem csak én, hanem az emberiség nagy része. Hasznos, jó dolog, de vajon jó-e, hogy minden téren ennyire kiszolgáltatjuk magunkat neki?