2021. február 13., szombat

Húsz-húsz

Első évem, amit nyugdíjasként kezdtem. Nos, nem egészen így képzeltem, világjárvánnyal, karanténnal, aggódással…

Szerencsére ez az év reménytelibb, talán felhőtlenebb lesz, fellélegezhetünk kicsit… Nagyon bizakodom.
A múlt évet, arra gondoltam, képekben mesélem el. Amit szavakkal mondanék? Nem sok minden történt, mégis, nagyon hosszú év volt. A bezártság, a szeretteink hiánya, az állandó figyelés és óvatosság, a könnyek és mosolyok, a skype, a zoom, a rengeteg fotó, amit a gyerekek, hiányukat enyhítendő, a telefonomra küldtek, a tervezgetés teljes hiánya....Mind tudjuk, átéltük, ismerjük.
Saját kis életünk örömei, gondjai pedig túl személyesek. Talán majd 10-20 év múlva, ha még lennénk, ha még meglenne ez a mi blogunk. :)
Sokat fényképezek, az emlékek, pillanataink megőrzése miatt. Minden karácsonyra készítek két kis asztali naptárt a Gyerekeknek. Így minden hónapban visszanézhetik, mi volt egy éve ilyenkor. No, ez a 2020-ról készített összefoglaló nem ment könnyen. A családunk utoljára tavaly január végén lehetett együtt.
Ahogy keresgéltem a tavalyi fotóim között, ami "publikus", az főleg a Balcsi, a kert, a kenyerek, ételek, virágok témája. Válogattam kis ízelítőt, a teljesség igénye nélkül. 

Sokat voltam a kertben, élveztem a csöndet, a színeket. Rengeteget olvastunk kint.


És persze a kávé, no meg a kedvenc bögréim. :)



Nyáron végre unokáinkkal is lehettünk. A bogarak, a pecázás, a bunkerépítés, egér,-bogár,-rovar -és ki tudja milyen befogó helyek készítésével remekül lefoglalják magukat. A madárfürdős fotót M. csinálta, szépen tükröződnek benne a fenyőink. 



A Balaton...
Minden évszakban öröm és kikapcsolódás.









Volt kenyérsütés, grillezés, főzés, sütés, sokszor dobozba, csomagba. :(
Neveltünk kovászt, ültettünk avokádó magot.



Lemostunk, kimostunk, lefújtunk, fertőtlenítettünk, mindent, talán még túlzásba is estünk. :) és persze kesztyűt, maszkot húztunk. Belefáradtunk rendesen, de tettük amit kellett












.....

És voltak ünnepek. Nagyon másképp, nagyon máshogy...

Szép, megható pillanataink voltak. Hálás vagyok a sorsnak, ezért a 2020-ért. Mert átvészeltük, ha messze is, lélekben együtt.



12 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Szépek, hangulatoak a képeid, a Balaton, a családi mindennapok emlékei, a virágaid... Kár, hogy nem lehet őket felnagyítani...
10-20 év múlva? Feljegyeztem a naptáramba!

Borka írta...

Ahogy elnézem, azért gondoskodtál róla, hogy legyenek élmények és igazad van. :)
A képek nagyon beszédesek, a szavak helyett is sokat mondanak. :)

rhumel írta...

Rózsa, próbáltam nagyítani a képeken...Hát kissé szétcsúszik, de úgyse a szöveg a lényeg. :)

Borka írta...

Nefelejcs is van! :) Most vettem észre. :)

Névtelen írta...

Az utcán, a járda és a kerítés szögletében. ��

Borka írta...

De a fügefa biztos nem az utcán áll. :) (Remélem, nem tévedek és tényleg füge.)

Éva írta...

Jó volt a 2020-as éved a járványt leszámítva. Tanulmányoztam a szép képeket, különösen a bögréset, mert nagyon szeretem őket.

Kelemen Éva írta...

Szinte megszólalni is nehezen tudok. Gyönyörű képekkel érzékeltetni tudtad számomra, milyen jó is lehet a Te unoká(i)dnak lenni.
Én is nagyon igyekszem kedvébe járni a magyarországi három unokámnak, de most kaptam egy nagy adag pozitív löketet, hogy lehet még javítanom főleg a sütés terén. A két külföldön élő unokámnak kevés jut belőlem, ott marad a skype, és a nekik írt köszöntő leveleim.
Köszönöm ezt a minden tekintetben szívet melengető évértékelődet.

Névtelen írta...

@Borka: igen, füge, ráadásul a Balcsin van. Ajándék, már 6 éves lesz a nyáron.Majd írok róla emailben.
(jé, ha belegondolok, sok virág, növény ajándék, mint a füge, a bougenvillia is 50.születésnapomra, meg az a szép kékvirágú, és van iszalag, olajfa, amiket szintén kaptam. A lányunktól:)
@Éva: gondoltam is Rád, a bögréket azért is tettem bele (plusz képekként a képben), mert olvastam, hogy ez is, mint a gyertyák kedvelése, közös bennünk
Ide is kell egy "jé", mert a kedvenc bögréim is ajándékok a gyerekektől. Általában naponta felváltva iszom belőlük a kávét.:)
r.

Éva írta...

Köszönöm,hogy gondoltál rám, mikor bögrés képeket is hoztál. Nekem is vannak saját magam által vásároltak, és ajándékba kapottak is. Örülök, hogy van közös bennünk.:)

Kósa Márta írta...

Nem vinném túlzásba a reménykedést.
Szépek a fotók!

rhumel írta...

Bizony, Márta, a reménykedést kicsit mostanra muszájból gyakoroljuk.
Azért személy szerint a mi családunkban jóval kevesebb idén az aggódás (az eü.élvonalban, de végre beoltva unokáim szülei, a távolélőknél pedig sokkal, de sokkal jobb már a helyzet, mint egy éve.)