emlékszem... fiatalon, húsz évesen, mikor a legvidámabb is lehettem volna, épphogy nagyon búval-bélelt voltam. Sokat sirtam is...
A nagybátyáméknál nyaraltam Nyugat-Európában... 64 nyarán. S a nagynéném sehogy se értette, emlékszem , épp Nizzában, hogy mi bajom is nekem...
Szerinte semmi okom nem lehetett a szomorúságra, ha lett volna egy nagy csalódásom, akkor megértené - mondta
Egy nagy? Hát az nem volt, de sok kicsi... válaszoltam, nem valami meggyőzően...
és tényleg
mintha egész életem ezt a képletet vitte volna végig, kis csalódások sorozatát , de az olykor többnek is túnt, mint ami egy nagy lett volna, mert azt ki lehet heverni, de ami mindig van...? s ami elsősorban minket, önmagunkat illet??!!! Igen, azt hiszem, magamban csalódtam igazán...(s csalódok mindig)
------
s még egy nem régi vers tán a témában...bár leszűkítve
illúzió - a szerelem
végülis
mindenkiből kiábrándultam
néha azt hiszem
hogy a szerelem
illúzió csak
kivéve az idő
és a megszokás
játékainak
csapdáit
de most is
hogy ezt tudom
hiányzik nagyon
(NEM EGYES
ÉS VÁLTOZÓ HŐSEI,
HANEM CSAK UGY
AN BLOK)
julius 31 2021
13 megjegyzés:
"nagy életre vágytam
s milyen kicsi lett
belőle végül" - súlyos, szinte megrendítő a "Csalódás" versed hangulati lecsapódása bennem. De magamnak is szól, nem csak Neked Julika, gondoljunk bele, van-e olyan ember, aki legalább magában nem fogalmaz meg hasonló gondolatokat? Fiatalon mindenki nagyívű, boldog életre vágyik. Aztán még a Popper Péter kaliberű pszichológusok is megállapítják, hogy nem létezik a hosszú, boldog élet, csak boldog pillanatok vannak. S ha valakinek ezekből sok jut, már elégedett lehet. Szerintem a "Te életed pohara" közelít a majdnem telihez, és igencsak sok boldog pillanatodnak voltam olvasó tanúja a blogodban az elmúlt jó pár év során is. Ez az én szerény meglátásom, és a leírt véleményemmel nem szeretném elvitatni a saját hangulati megéléseidet. (A tengerparti képeidet meg mindig örömmel látom újra és újra, ilyen fiatalon nem sok ember jutott el a francia Riviérára:))) A mérleg nyelve jól működött szerencsére, a kicsi korban átélt szörnyűséget fiatal felnőttként a sors próbálta némileg "komenzálni". Ha egyáltalán lehet erről így elmélkedni.
köszönöm soraid...A boldogság?... az csalóka! ha már csalódás a témánk... azt hiszem érvényes a Szép Ernői mondat: "boldog voltam, csak nem vettem észre"... egész életünkre kiterjesztve is.(én ugyan mindig szkepszissel szemléltem, ha egyáltalán,..) -ami a nizzai képeket illeti (nagyon szeretem őket, titokban csinálták rőlam...van egy harmadik is , kifelé a tengerből, azon épp nevetek:) Egyébként most végignéztem a beirásomat képek szempontjáből, szerencsére ide még nem raktam fel őket, máshol láthattad :) A "kicsi korban átéltek" most eszembe se jutottak, egyébként- pedig hát...)
Jól figyelted meg Aliz, hogy a boldogságaink képesek egyszer csak csalódássá változni. Nem egyszer, sokszor! Nálam legalább is ez a helyzet.
én nem egészen ezt gondoltam, de most elgondolkodtatsz,,valóban, hiszen minden képlékeny és idővel átalakul .... akár az ellenjezőjévé. de nálam mintha forditva lenne, mert a jelenben nemigen tudom (tudtam) érzékelni a boldogságot, s inkébb utólag döbbentem rá, hogy tán mégis boldog voltam, akkor, mikor nem is tudtam róla!
ja, vagy hogy ez maga a csalódás?! de én tulajdonképpen eleve nem hiszek (tartós) boldogságban!!! ez a kiindulópont! senni tartósban :) (végül is, ha az ember nem számit jóra, nem is csalódik :) ha nem ábrándul "be", nem is ábránduljat ki :))
Igazad van, vigyázni kell. Nem szabad "beábrándulni" még fiatalon sem.
Nem szabad... vigyázni kell. Ezekről -és a csalódásról- egy József Attila versre/töredékre asszociáltam. Különös, hogy az ifjúi emlékezet két részt összemosott bennem, s csak most rákeresve (hogy valóban jól tudom, hogy pontosan idézzek) jöttem rá, mindvégig, vagy 50 éven át rosszul tudtam. "Bennem" így maradt meg: Nagyon örülni nem szabad, vigyázz, belőled is lehet N. Pálné, X. Tamásné.
Hát dehogyis jó ez így!
1. Az "Aludj..." (1926-ból)c. vercike utolsó sorai:
nagyon örülni nem szabad vigyázz
a halott virággal legyezlek melyet hajadból nekem adtál
1926
2. A másik a "Ha nem leszel..." című:
Ha nem leszel most azé, ki szeret,
majd leszel akkor másé.
Egy ország porába irom neved.
Vigyázz, belőled is lehet
N. Pálné, X. Tamásné.
1937
Különös, nem? Vagy mégse, a Ha nem leszel-t nagyon-nagyon szerettem, a 70-es évek közepén, a bodogság közepében, s talán tudat alatt az óvatosságból a nagyon örülni nem szabad-dal kapcsoltam össze....
Bocs az off-ért, le kellett ide írjam. Klári és Alíz, mélyebb, "filozófikusabb", elgondolkodtató kommentjeiteket meg amúgy érdekes volt olvasnom. 🤗
rhumel
Rhumel, köszönöm a József Attilákat is. Nem ismertem, de most kikeresem az Összesből.Most különösen jól jön minden vigasz.
Nekem a nagy szerelem kellős közepén alap volt a Ha nem leszel... Hát lettem is, de mégis N.Pné lettem🤭. Csak az azé= volt N.P-vel. Az én nagy szerencsémre❤️
A standard blogomba is bepofátlankodott. De onnan nyomtalanul törölni tudtam!
Igen, láttam Rózsa is eltüntette. Itt sehogy sem lehet, szerintem csak Ági bloganya tudja
"... Még mindig azt hiszem, minden hátra van,
s ezután jön el a Csoda
De a Csoda nem jön el.
..."
Nehéz lemondani a várakozásról, a csodavárásról, amíg az életből maradt egy kis idő...
Aliz, mert ott te vagy az admin, azért tudod végleg törölni.
Rhumel, jó, hogy szóltál az én blogomban, ott észrevettem, de itt a közösben később már nem figyelem a kommenteket, nem veszem észre, hogy több lett.
Most töröltem mindenhol (és a kapcsolódó kommenteket is).
Megjegyzés küldése