2025. március 5., szerda

Most mondok valamit a dédapádról



Nagybányainak tudta magát egész életében. Szoros kapcsolata volt származási helyével, bár mint kitelepített sváb család sarja, kovács mester fia, annyi mindennel tarthatott volna fenn bensőséges kapcsolatot. Ha lenne értelme, az eredői ismeretében mindenféle sorsot, életet tudnék neki kreálni.
De ő úgy tájékozódott a világban meg az égi elköteleződése miatt, ahogyan  történt, történni tudott a huszadik század első felében.
Mint egyik önéletrajzában írja, a szatmári tanítóképzőbe íratták be, hogy polgári műveltséget szerezzen, ugyanígy testvérét, Lajos bácsit is tanítóképzőbe adták. Lajos bácsi megmaradt Nagybányán. Tanított is, csakhogy a gyógynövények jobban érdekelték, így lett belőle javas ember idősebb korára. Testvérbátyja, a te dédapád, Ernő, olyan szellemi vagyont halmozott fel tanulmányai, majd a korabeli művelődési formák megismerésével, megtapasztalásával, hogy imádságokat írt, amelyekkel tanítványait a tisztesség útjára vezérelte, később dallamokba öltöztette az imákat, ez az ő huszadik század eleji fiataljainak életében népszerű elfoglaltság volt.Nem minden érdeklődő jutott el arra színvonalra,amelyet dédapád fiatal és középkorú értelmiségi korában elért, de ő hálásan köszönte Istennek a kapott tehetséget, és élni tudott vele.
Pedagógusként ment nyugdíjba mint csepeli iskolaigazgató, az ötvenes években, aztán költöztek Szegedre, hogy a közelünkben lehessenek. Mint kántor, a képzettségét sokáig falusi tanítóként is kamatoztatta, Szegeden, ahol én megismertem őt, a templomban orgonált és a felelgetős miserészekben énekelve követte, mi történik a liturgia szerint.A szertartás után kiment a közeli Mars-piacra nagyika kívánságait teljesíteni. Sokszor láttam a házunk előtt elmenni vászon szatyrával, nyári sapkában a napsütés ellen. Ma már nagyon bánom, hogy egyszer sem szaladtam át az utca másik oldalára, megkérdezni, hogy vannak, mit kell vennie, esetleg segíthetek-e. Magam nem voltam már templomjáró, se figyelmes unoka. Ha van túlvilág és ott találkozom még vele, bocsánatot fogok kérni...

4 megjegyzés:

  1. Eltévesztettem a rokonsági fokozatot? Jaj, de nehéz ez már nekem! :(

    VálaszTörlés
  2. Klári! Nem számít az a rokonsági fokozat, a "lemenőid" így is örömmel fogják olvasni a soraidat. (Nekem is adott egy kis "löketet", hogy elgondolkozzak a saját fejemben már mocorgó mondandóm összehozásán.) Az az utolsó sorod nagyon szívetmelengető.

    VálaszTörlés
  3. Éva, saját "löket", hogy már majdnem kész a fejemben a következő, akinek megírnám, mit tanultam tőle.Írjad a tiédet Éva, várom nagyon.

    VálaszTörlés
  4. Apai nagyapám könyvei

    A mek. oszk. könyvtárában hozzáférhetőek:
    3510. Lakner Ernő: Ave Mária. Szöveg: Rézbányay Józseftől. Cluj [Kolozsvár, 1926.] Lit. Blaga. 20 l. 21 cm.
    3511. *— Lelki harmat. Ének- és imádságoskönyv. Baia Mare-Nagybánya, 1922. Szabadsajtó rt. Szatmár. 96 l.
    3512. — Lelki harmat. Katholikus imádságos- és énekeskönyv. Összeáll.: —. [Kolozsvár, 1924.] Minerva rt. kiad. Bolyai kny. rt., Marosvásárhely. 280 l. 12 cm.
    (Részlet Monoki István: Magyar könyvtermelés Romániában 1919-1940 c. művéből)
    http://mek.oszk.hu/00000/00027/html/ A kötet bevezetőjében Dávid Gyula a romániai magyar nyelvű könyvkiadás mintegy száz évét a bibliográfia kapcsán elhelyezi a magyar nyelvű könyveknek az egyetemes kultúrában elfoglalt helyét. Egy perifériára szorult kultúra képviselői az én nagyapám munkái is, de csoda, hogy van egy hely, ahol hírmondóként vannak megőrizve

    VálaszTörlés