2024. december 23., hétfő

A kiskölyök, ki voltam

 ..nem kell képzelnem,   tulajdonképen bennem van, mert ott van...

"A kiskölyök ki voltam

ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja"

jutnak eszembe József Attila fájdalmasan gyönyörű, sokatmondó sora (ezzel indítottam anno a József Attila emlékműsoromat9

s egyre többet is gondolok arra a kisgyerekre, aki voltam, magyarázatként öreg koromra

furcsa...


legtöbbször kicsit sajnálom, (" a bánat fojtogat" ) pedig nem is voltam csak-szomorú gyerek...


van egy pontosabban több páros fotóm, 

pár perc volt az exponálásuk közt

az egyiken  nagyon szomorú s komoly vagyok, a másikon felszabadult (szó szerint) nevetek, integetek 




két és fél éves,  deportálás után...



s

aztán 8 évesen is, bár ez nem ugyanakkor készülhetett ,




 más nap ,más a ruhám (úttorőjelvénnyel ), de mégis....




("úttörők vagyunk mi, vidám gyerekek"... :)



egyébként azt hiszem nem is voltam tipikus gyerek. 

inkább kortalan (időtlen)


igy aztán nem is tudom , mikor nőttem fel, egyáltalán felnőttem-e


azt hiszem, igazán csak a külsőnk változik! (no, az bizony nagyon, persze)


*****


Engedjetek meg (rossz(?) szokásomhoz hiven néhány régebbi versem a témáról):


2017 máj 30

hoppon

mennyire vártam
hogy felnőtt legyek
észre se vettem
mikor esett meg

de az is lehet 
mindig az voltam
és gyerek sose

igy hát várhatok

a semmire


a nagyság nosztalgiája

2017 DEC

Hogy fel akartunk nőni
minél előbb nagyra!

S közben nem vettük észre
hogy sose leszünk már
olyan óriások
mint amilyenek
akkor voltunk

mikor oly kicsinek
gondoltuk magunkat



2020 julius 7

a bennünk élő gyerek
ott van, ott gubbaszt
csak körbenőttük
eltakartuk
el is felejtettük

de ott van
és sir-ri

nem törődik
vele
senki


j

gyerek és öreg

 maradj gyerek

ott legbelül

és ne is szégyelld

az öregséged

sokkal nagyobb baj

de azt se szégyelld


ki egyszerre

mind a kettő

tud lenni


beteljesedett 

és ki-


2021 MÁJUS 3

anya és gyereke

 az anyaságot nem lehet kinőni

a gyerekséget - igen


azt is csak ideig-óráig

nemsoká újra "gyerek" lehetsz

egyben


reméld , hogy nem árva is!


igy élek

 A belsőm gyerek maradt!

S mikor belső indíttatásból vezérelve mozdulnék - hamar rácáfol mai öreg valóságom - a megvalósihatatlanságára

Igy élünk mi...

Egyszerre (belül) fiatalon és (kívül) öregen!



2023 nov 11

ENCIÁNKÉK


 enciánkék, enciánkék

álmomban ezt a szót

ismételgettem egy versben

drappruhámban, hatévesen,

felül a nyakánál piké

azt hiszem enciánkék...


de a szó jelentését  

reggel a googleban

megnéztem

biztonság kedvéért

enciánkék, enciánkék


nappal nem használtam soha

a hat éves mellett ott álltam

álmomban, én a felnőtt

de a szó nem ismerős


csak hallom amint mondja

a hatéves gyerek(én)

enciánkék, enciánkék

ott a ruhaszegély...

enciánkék....


de szép


(ezen a 6 éves fotón,  az enciánkák szegélyes ruhám, nem csalás-nem ámítás, álmomban (enciánkék) színe is volt :)


(amúgy ennek a fotónak is van egy pát perccel korábbi szomorú párja:








2 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Azt hiszem, az én esetemben ott belül nem a gyermek, hanem a néhai boldog fiatal felnőtt (30 és 40 között) viaskodik az öregség fizikai megnyilvánulásaival...

aliz írta...

bocs, de az én (belső) "gyerekem" nem "viaskodik", csak ott lapul...szegényke vagy nem is tudom, hogy vagyok a múltjaimmal, mintha minden korombeli énem ott lenne bent, velem! (ezért is vagyok annyira nehéz:)