Véletlenségszériák

Mivel elindult a sorozat, ideteszem a magamét is, íme: 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy munkanélküli. Én voltam az. Ráérvén elvetődtem Czakó Gábor újságíróakadémiájára kitanulni ezt a mesterséget. Ő megtudta, hogy munkanéküli vagyok. Javasolta, hogy keressem meg a Pestmegyei Hírlap rovatvezetőjét, XY-t, hogy alkalmazzon külsősként. Meg akartam hát ismerni a napilapot, és vettem egy példányt tájékozódás céljából. A lap apróhirdetései között összesen egy álláshirdetést találtam. Így szólt:
„Államigazgatási intézmény sajtóelemző munkára munkatársakat keres egyetemi főiskolai, de legalább középfokú végzettséggel, íráskészséggel. Telefon: 112-6815.”   
Felhívtam a számot. Egy női hang szólt bele:
- Tessék, Miniszterelnöki Sajtóiroda.
Mondom:
- Ö-ö-ö… állásügyben keresem az apróhirdetésük nyomán.
- Rendben van, adja be jelentkezését.
Felvettek.
Így kezdődött jó másfélévtizedes publicista munkásságom.
Véletlenség? Gondviselés? Sorsszerűség? 
***
„Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.” (Bölcs 2,2) 
Bizony, bizony útjára indult több millió spermaszál, és rátalált egy petére. De a pete közülük csak egynek nyitott ajtót, meglehet, nem is annak, amelyik elsőként érkezett. Mindenesetre egyet befogadott, abból lettem én, abból lettél te, abból lett mindegyikünk. Véletlenség volt, vagy az isteni gondviselés öröktől eltervezett aktusa? Mindenkinek lelke rajta, hogy hogyan gondolja. 
***
1991. Regnumi nagytábor Zánkán, a volt úttörőtáborban. Ott jelent meg életem első publikációja a táborunk lapjában, egy rövid szösszenet. Címe véletlenül éppen ez:
Véletlenül
„A tábori mise elkezdődött. Misebor még sehol. Liheg felfelé a szervező a lépcsőházban.
Véletlenül engem talál ott.
Nincs véletlenül egy palack vörösborod? – kérdi.
- Nekem nincs – mondom.
De véletlenül éppen Zoli barátom szalad le a lépcsőn. Továbbítom neki a kérdést:
- Nincs véletlenül egy palack vörösborod?
- De van. Most kell? Hozom azonnal.
Hozza.
- Ám ki is kellene nyitni. Nincs nálad véletlenül egy dugóhúzó ? – jön az újabb kérdés.
- Az is van. S előhúzta zsebéből a svájci bicskáját. Kinyitotta az üveget.
Véletlenül-e, vagy sem, egy percen belül megoldódott a misebor kérdése.
***
Freund Tamás interjúja 24.hu-val. „Én azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy van célja, küldetése a teremtett világnak. Az ateisták hite viszont még az enyémnél is nagyobb, mert ők meg abban hisznek, hogy a világunk létrejöttéhez elég volt egy céltalan, véletlen bumm. Komoly fizikusok állítják, hogy ha a nehézségi erő csak egy milliárdnyival nagyobb, akkor az anyag az ősrobbanás pillanatában visszazuhant volna önmagába, ha pedig egymilliárdnyival kisebb, akkor szétspriccelt volna az univerzum. Egymilliárdnyi pontosság!… Mondok mást. Az atommagon belüli, a protonokat és a neutronokat kordában tartó erőket úgy kalibrálta a Teremtő vagy a véletlen, hogy ha egymilliárdnyival kisebb ez az erő, akkor csak hidrogénionok léteznének, ami egy darab proton. Ha viszont egymilliárdnyival nagyobb ez az erő, akkor meg csak héliumatomok léteznének. Ismét egymilliárdnyi pontosság!
Megmagyarázhatná valaki nekem?”
Még véletlenségből sem vállalkozom arra, hogy megmagyarázzam.
***
PS. Még megjegyzem, hogy a véletlenség kérdése óhatatlanul világnézeti kérdés, ha meggondolom, hogy nincs az a számítógép, amely képes volna pontosan meghatározni, hogy egy megjelölt hópihe hol fog földet érni. A hívőt viszont a jézusi tanítás meggondolkoztatja: „Nektek minden szál hajatokat számon tartják.” (Mt10,29sk.) ettől kezdve a kérdés a kétféle felfogás között lebeg.