Amíg gyerek voltam, a kikapcsolódás számomra az olvasás volt. Ha belebújtam egy könyvbe - és sok ilyen könyv akadt a kezembe - akkor megszűnt körülöttem a világ.
Amikor a főiskolán tanultam, aztán már dolgoztam, de még fiatal(abb) voltam, a kikapcsolódást elsősorban az jelentette, ha a baráti társasággal elmentünk valahova: kirándulni, moziba, színházba, hangversenyre vagy egyéb összejövetelre. Ez természetes volt és egy belső igény, együtt lenni, közösen tenni valamit.
Aztán, ahogy emberesedtünk, egyre többen családot alapítottak, innentől a kikapcsolódásról önállóan kellett gondoskodni. Érdekes, hogy számomra sem ebben az időben, sem a korábbiakban vagy a későbbiekben föl se merült, hogy kézműveskedéssel próbáljak kis időre kiszakadni a világból. Ez alatt értem a kötés-horgolás-varrást. Nyilván azért alakult így, mert egyikben se bizonyultam ügyesnek, így nem jelentettek örömet. A ma ismert sok ágazatát az igazi kézművességnek pedig hírből se ismertük még!
Kezdetben a számítógép is inkább csak munkaeszköz volt, mintsem a végtelen lehetőségek terepe...
Kikapcsolódás a szó szoros értelmében? Nem is tudom. Én szerettem úgy élni, ahogyan éltem.
Aztán eljöve a nyugdíj, ez a szokatlan, furcsa időszak. Dehát most az egész élet egy kikapcsolódás!
És akkor úgy adódott, hogy heti egy napra elhívtak dolgozni. Bekapcsolódhattam újra a rendbe, a feladatokba, a felelősségbe - vagyis a bekapcsolódásból lett most a kikapcsolódás és jó ez így.
Ráadásul bónuszként föléledt bennem a vágy az alkotásra is, erre most már idő is jut. A tehetség nem biztos, hogy több lett, viszont élvezem :)
Rajzolok, festek, mindenféle technikával próbálkozom. Kiállításom nem lesz, de itthon a falra már tettem ki közülük.
Szóval, kapcsolgatok ki-be, még ha kicsit fékezett habzással is, de egyre inkább ráérezve mindkettőnek az örömére.
...és fotózod is a jó szemmel kiválasztott témákat.
VálaszTörlésJó, hogy mondod! Légyszi, tegyél egyet az újabb munkáidból a blogba is!
VálaszTörlés@mindkettőtöknek: Igen, a fotózás nekem is eszembe jutott, de azzal másképp vagyok. Egyszer az egyik fiatal papunk - aki korábban válogatott focista volt - mondta: Sokan azt gondolják, a foci nálam élet-halál kérdése. Nem az. Annál sokkal több...
VálaszTörlésValahogy így vagyok én is a fotózással: nem kikapcsolódás, létforma.
Klári, most tegyek be ide egy oroszlánt? Megijednének :))
Ez a fontos : az öröm! Ebből is az alkotás öröme, legyen az akár festés, rajzolás, fotózás, vagy egy klassz kötött pulóver, esetleg egy sikerült sütemény, mely után mindenki megnyalja mind a tíz ujját!
VálaszTörlésRáadásul csak úgy, kedvtelésből és főleg nem muszájból...
Igen, Rózsa, így gondolom én is. És ez az őröm valóban felszabadító.
VálaszTörlés