Rekviem egy utcáért

 Ide születtem. Itt telt a gyerekkorom, innen indulok el ma is mindenhova és ide is jövök haza. Ez az utca átöleli az életemet.

Egy lakáshirdetésben egyszer azt írták róla, hogy árnyas. Hát, ez azért nem így van, az viszont igaz, hogy csöndes, nyugodt és biztonságos.  Furcsa fogalommal bír: zsákutca. Picit emelkedik is, mint minden, itt, a hegyen, jól lehetett gurulni befelé a biciklivel.

Amikor kicsi voltam, nem is láttunk autót bejönni, mienk volt az egész! Három ház állt benne, két üres telek és a végében egy domboldal, ami maga volt a vadregény..., és bőven termő fehér eperfa is az oldalban..., mintha nem is ebben a nagyvárosban lenne!
Mindig lent voltunk az utcán, ma úgy mondanánk: bandáztunk. Ugróiskoláztunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, labdáztunk, az elhagyott telkeken izgalmas kalandokat játszottunk (egyszer még egy, a háborúból ittmaradt sisakot is találtunk). És voltunk annyian, közel egyívású gyerekek, hogy mindig megvolt a csapat.

A szüleink is nyugodtan leengedtek minket, mert volt még olyan lakás is, épp a mi házunkban, amelyik közvetlenül az utcára nyílt, így Mariska néni rajtunk tartotta a szemét, ha bármi baj volt, vagy csak egy pohár vízért is, mindig be lehetett szaladni hozzájuk.

A három ház lakói mind ismerték egymást, kit jobban - kit kevésbé, de a köszönésig mindenki eljutott.

Aztán megnőttünk, másra kellett az idő, följöttünk az utcáról, de változott az utca is.
Az üres telkeken új házak épültek, pár éve a domboldalt is megszerezte az egyik ház, elkerítették. A mostani gyerekek már csak annyit vannak az utcán, amíg beülnek az autóba... Némelyik házban pedig már több a bérlő, mint a régi lakó. Azért mégis jó a főútról bekanyarodni haza...

Ezt az otthonosságot törte szét az először csak rebesgetett hír, ami aztán valósággá vált: lakópark épül, aminek mi is áldozatául esünk. Most kezdődtek meg a munkálatok a bontással. A mi oldalunkat nem érinti, de a szemköztit - régi nagy irodaházakat, meg a védőfalat - igen. Három évnyi építkezésnek nézünk elébe, már meg is volt a házunk, lakásaink statikai felmérése, ha mégis valami történne...

Az utcát megnyitják majd, átjárható lesz, és a mélygarázsok bejárata is innen fog nyílni. Olyan lesz, mint bármelyik utca a városban... Vannak, aki azért rínak, mert emiatt csökken majd a lakásuk értéke. Én, nem is tudom, mit siratok, hiszen az emlékeket a szívemben őrzöm... talán az egész miliőt, ami több, mint hatvan éven át körülölelt.