Kezdetben volt a kert

Lopott cím, de olyan jól rátapint, miről van szó, amikor egy kisgyerek először találkozik az élet rácsos ágyon túli formáival. Lemenni a lépcsőn a kertbe. Csak nagyapával, vagy apánkkal szabad elindulni. Le ne ess, ügyesen lépj, nézz a lábad elé, ilyenek hangzanak még föntről a túlzó anyai szeretet hangján. De végre, lenn! Ez itt a virág. Hapci! Szagold meg. Hozzunk neki vizet, mert innia kell, hogy ilyen szép maradjon. A kertben mindenütt él valami. Virágok, fák, szőlő meg málna, egy ágyásban piros földieper terem, a szaga pont olyan, mint a tányéron volt. Levelei közül hosszú száron hajt ki egy újabb pici csokor epertő, ha eléri a földet, gyökeret ereszt. Annyi csoda van a kertben, jó ott lenni.

*

Néhány év telik el, és kiszökünk a templomkertbe. Szomszéd gyerekekkel játszunk. Ennek nem örülnek a felnőttek. Mi bajuk a kissé koszos, kissé kiabálós gyerekekkel, nem lehet megérteni. Szabadok, elevenek, annyi mindent tudnak, amiről mi nem is hallottunk még a testvéremmel. Titok. Erről nem szólunk otthon, érezzük, hogy kikapnánk a templomkertben fölszedett ismereteink miatt.

*

Vasárnap kirándulunk. Biciklivel megyünk Újszegedre a botanikus kertbe. Még kicsik vagyunk. Én ülök a vázon, apám előtt. A testvérem Anyu kerékpárján hátul, a gyerekülésben. Én is valami ülésfélét kaptam a vázra, de csak akkor szerelte föl apánk egy erős csavarmenetes eszköz segítségével, amikor hosszabb útra indultunk. A botanikus kert messze van a mi házunktól, másképpen van elrendezve, mint az otthoni kertünk. Sok fa, bokor elé táblát állítottak, rajta a növény neve, még latinul is. Az üvegházakban melegebb van, mint odakinn, a pára is idegen, de azért nem rossz. A kert közepén meleg vizű tóban élnek a kerek levelű vízinövények, kis béka sütkérezik némelyiken. Köztük lilás színű, nagy virágok  nyílnak, tövüket Indiából hozta a kert első gazdája.

*

A pesti füvészkertet sokszor látogattuk, miután a fővárosba költöztünk. Az évi rendes orchidea kiállítás akkoriban növényritkaságokat kínált, mára bármelyik virágüzletben kapható cserepes orchidea. .Az állatkerti pálmaház, közelében a japánkert a család kedvence. Romantikus hely, nem hétköznapi élmény  a csordogáló vízesések között kis fahidakon mászkálni.

*

Ugyancsak vonzó árnyas hely sokféle fával, érdekes trópusi üvegházával és szubtrópusi gyűjteményével a vácrátóti botanikus kert. A hetvenes-nyolcvanas években sok hétvégén jöttünk ide kocsival, minden apró változást, új ágyást, friss beszerzést számon tartottunk.

Utoljára, sok évvel ezelőtt nagybeteg anyatársunkat hívtuk meg ide egy kis nézelődésre. Az akkor ötven-hatvan év közötti hölgy valamilyen női rák miatt besugárzást kapott, heti kétszer  társa vitte Vácra a kórházba. A mi meghívásunkra szívesen jöttek a botanikus kertbe. Akkor láttam, mennyire nehezére esik a járás, bottal, bundában, mert tél volt éppen, ezt elfelejtettem mondani. A párás meleg pálmaházban leültünk, néhány dolgot elmondott a kezelésekről. Megdöbbentem. (Sose hittem, hogy egyszer ugyanilyen helyzetbe kerülök.)

Hosszú kerti út vezetett a parkolóig. A kocsi mellett sáros, éhes puli ugrott a térdünkre, kicsi, fénylő szeme alig látszott ki a csüngő, gondozatlan szőrrojtok közül. Anyatársunk, a kutyakedvelők közül való, szendvicsünkből adogatta a sonkaszeleteket az éhes pulinak. Látom fehér, lefogyott kezét, amint megborzolja a kutyát a füle mögött. Szeretetteljes hangon súgott neki valamit, aztán beszálltunk a kocsiba. Legközelebb már nélküle jöttünk ki Vácrátótra. Kerestem a pulit a parkolóban, de nem volt ott.