2024. december 4., szerda

Akkor és most

Amikor a témát tekintem, elsőre tanító néni húgom története merül fel bennem. Egyszer a táblára írt, majd amikor megfordult, éppen egy kislány mutatott neki szamárfület, mellé a nyelvét is kilógatta. Húgom visszafordult a táblához, és úgy nevetett. A piarista Medvigy Mihály hasonlóról számolt be. A diákcsínyeken jobban mulatott, mint azok, akik kitalálták. Így hát második gyermekkorába érvén abba is hagyta a tanítást.

A gyermekkor bennünk hogyne élne, különösen második gyermekkorunk beköszöntésével.
Próbálom szemezgetni, hogy miben is áll ez.
- A magam részéről a sok minden iránt érdeklődtem. Ez megnehezítette pályaválasztásomat. Igazán talán filológusnak kellett volna lennem, de az írásbeliségek utóbb a publicisztika felé tereltek.
- A zene iránti vonzalom. Minden jó zene érdekel(t), hat(ott) rám, megmozgat(ott), többnyire szól(t) is bennem. Szoktam is kérdezni páromtól: Kitalálod, hogy most melyik zene szól bennem?    
- Megértem unokáink sajátos húzásait. Magamra ismerek bennük.
- Szerettem a poénokat, a vicceket. Mit sem változott ez bennem.
- Fényképezés. Kisgyerekként nem tellett fényképezőgépre. Csak középiskolásan jutottam első kamerámhoz, egy Altissa nevű boxgéphez. Utóbb FED2-re váltottam, majd egy teleobjektíves Chinonra. Új világot nyitott az immár a digitális kamera: Fujifilm FinePix S200R nagytudású gépem. Mindenesetre a vonzódás gyerekkorom óta tart.
- Úgy látszik, nem hagynak békén a gyerekkori csúfolódók sem. Több mint ötvenet gyűjtöttem össze belőlük, és megmosolygom őket, mert eszembe villantják azokat a szituációkat, amikor ezek elhangzottak.
- Gyerekként egyik kedvenc könyvem, a Grätzer József szerkesztésében megjelenő SICC volt. Egy életre elkötelezett a rejtvényfejtésnek. Ma is szeretem megmérettetni magamat (pl. olaszmódra, pl. képrejtvények).   
- Szerettem gyerekkoromban a kihívásokat. Sokszor volt alkalmam a köreinkben szervezett „ki mit tud” játékokban megmérettetni magamat „okosok klubja”. Egy alkalommal közel kerültem az első helyezéshez, de szkandereznem kellett egy hentes gyerekkel. Esélyem nem volt vele szemben, azaz mégis. A pontokon megosztoztunk, mert én balkezes lévén arra kértem, hogy bal kézzel ismételjük meg a versenyt. Ballal sikerült legyőznöm.
Ma már megválogatom, hogy minek teszem ki magamat. Rég volt, amikor osztálytalálkozón sörmeccset nyertünk.
- Mindenesetre focizni szerettem. A főiskolán megnyertük a házibajnokságot.   
Nos, ezek „gurultak ki” belőlem. A témát korántsem bontottam ki teljességében.

  

4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Mick, köszönöm, hogy megkezdted a sort! Nekem még el kell rajta töprengenem, maradt-e bennem abból a világra csodálkozó kisgyerekből, aki voltam valaha, az Óperenciás tengeren is túl... Pontjaid segíteni fognak a múltbeli expedícióban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "maradt-e bennem abból a kisgyerekből, aki voltam valaha" - Rózsa, reménykedve látom, hogy talán mégis érthető volt a témafelvetésem. Lehet, hogy másképp kellett volna megfogalmaznom.

      Törlés
  3. Kedves Rózsa! Nem akartam elsőnek írni. November 25. óta vártam, hogy valaki közzéteszi gondolatait. De mivel hiába vártam, nekiveselkedtem az írásnak.
    Jó időutazást!

    VálaszTörlés