Ügyeskedés

 A kreativitás szerintem annyit tesz, hogy örömmel, kedvvel létrehozni valamit, legyen az egy kézzelfogható alkotás vagy pedig szellemi termék. Ha ehhez a folyamathoz még tehetség is társul, az a bónusz, akkor még jobb lehet, de ha csak a magam örömére, az is éppen elég.

Így nézve én a vak ló bátorságával vagyok kreatív 😉

Megadatott, hogy nagyon sokmindenben kipróbálhassam magamat. A mi iskolás korunkban legfeljebb a mindig elpattanó lombfűrészszálakkal kínlódtunk a gyakorlati foglalkozásokon, vagy alumíniumból hamutartót hajtogattunk, rajzórán pedig a katedrára kitett vizeskancsót igyekeztünk megörökíteni minél élethűbben….

Felnőttkoromban ért az a szerencse, hogy táborokban, napközis táborban, kézműves délutánokon a tanítványaimmal együtt valódi művészek (többnyire szülők vagy idejüket föláldozó más ismerősök) segítségével ismerkedhettem meg számos művészeti formával. Agyagoztunk, nemezeltünk, gyöngyöt fűztünk, papírt hajtogattunk, gyertyát díszítettünk, szitáztunk, kitömött babát készítettünk, sőt, közösen festettük meg a Noé bárkája állatait is (amikor az egyik állatról a végén nem tudtuk eldönteni, mi is lett belőle, na, azt kineveztük a kacsacsőrű emlősnek! 😀 Igen, a kreativitás öröm és az újat keresés kíváncsisága, lendülete. Néhány ilyen alkotásom meg is van még itthon, és, persze, vannak olyanok is, amit valamelyik gyerek készített nekem, csupa kedves emlék…

Kreatívnak lenni egyedül is lehet, nem feltétlenül kell hozzá társaság. Próbálkoztam rajzolással,

festéssel, kedvemet találtam benne, van, ami még a falra is kikerült, de tárgyilagosan megállapítottam, hogy nem egy pályatévesztett közgazdászként éltem le az életemet…
És szeretek főzni, alkotás az is, még ha nem is maradandó.

Ami pedig valóban fontos része az életemnek, és úgy gondolom, érzékem is van hozzá: az a fotózás és az írás. A fényképezés szeretetét – és talán az érzékenységet is hozzá – a szüleimtől örököltem, ebben a légkörben nőttem föl. Édesapám szeretett és tudott is fotózni, akkor, amikor még érteni is kellett hozzá, nemcsak elkattintani az automata gépet… Mégis édesanyám volt az, aki egy felvételével díjat nyert egy pályázaton. Ilyesmijeim már nekem is vannak…
És, bizony, nem vagyok mentes attól, hogy a képeimet meg is mutassam, a Facebook remek terep hozzá.

Az írást is művelhetem profi módon is, egy igazi újság szerkesztőjeként, bár ez azzal jár, hogy abba nem is írok. De arra megint ott van az internet…

Azt hiszem, az a fajta kreativitás, amire én gondolok, kortalan.